Katona József: Bánk bán (elemzés)
A dráma értelmezése
A drámának többféle értelmezése is lehetséges. Üzenete Bánk bán tettének megítélésétől függ.
1. Ha Bánk bűnös
Ha Bánkot bűnösnek tekintjük Gertrudis meggyilkolása miatt, akkor jogosan bűnhődik. Ha őt tekintjük a bűnösnek Melinda sorsában, halálában, akkor családja pusztulását saját magának köszönheti.
A gyilkosság politikailag hiba, erkölcsi értelemben bűn, és a nádor magánéletében is tragédiát okoz (Melinda halála is a gyilkosság következménye). Így Bánk a királyné megölésével végzetes hibát követ el.
Erre ő maga is rájön, amikor Solom hírül adja a királynak a haldokló Petur utolsó szavait. Kiderül, hogy Petur a halála előtt megerősítette a király iránti hűségét, aztán megátkozta a királynét és az „alattomos gyilkost”, aki megölte Gertrudist. Persze nem tudhatta, hogy Bánk a gyilkos, de Bánkot átkozta meg. Mikor ezt megtudja, a nádor viselkedése nagyon megváltozik: eddig magabiztos volt, de most megrendül, megzavarodik, elbizonytalanodik.
Az átok arra döbbenti rá Bánkot, hogy ő a felelős Petur és háznépe meghurcolásáért és erőszakos haláláért: miatta kellett a gyilkosságban ártatlan Peturnak meghalnia, aki olyan tettért bűnhődött, amelyet nem követett el.
Amikor megölte a királynét, Bánk a saját értékrendjével ellentétes dolgot tett. Petur céljával, a nemesi szabadságjogok megerősítésével egyetértett volna, csupán a módszerrel volt baja, amellyel Petur el akarta érni a célját. Bánk elítélte az összeesküvést, a titokban szervezkedést és a törvény megkerülését.
Aztán nemcsak hogy ő maga követi el a Petur által tervezett gyilkosságot, de épp a saját maga által korábban elítélt módon teszi: a nyilvánosság kizárásával, törvénytelenül, „alattomosan”.
Gyulai Pál szerint „Bánk tragikuma, hogy önbíráskodva nemcsak a társadalmi rend ellen támad föl, hanem önmagának erkölcsi létalapja ellen is. Midőn meggyalázott becsületéért bosszút áll, egyszersmind meggyalázza mindazt, min becsülete nyugszik, méltóságát, hitét, politikai elveit, büszkeségét. A nádorból törvénytaposó, a király kegyeltjéből felségsértő, az alkotmányos államférfiúból forradalmár, lovagból nőgyilkos, a büszke úrból megalázott szerencsétlen lesz. Külső-és belsőképp egyaránt elbukik.”
Az ország érdekét tekintve is ellentmondásba keveredik. Hiszen éppen azért ellenezte Peturék terveit, mert tudta, hogy Gertrudis megölése belviszályhoz, ártatlanok halálához vezetne. Később mégis ő maga követi el a gyilkosságot, s ő maga okozza a zűrzavart, felfordulást, ártatlanok halálát. A király előtt mégis azzal védekezik, hogy Gertrudis megölésével éppen ezt, a polgárháborút akarta megakadályozni.
Ezzel az önigazolással Bánk saját magát is becsapja: eltakarja az igazságot önmaga elől. Az igazság ugyanis az, hogy saját személyes ügyét (bosszúját) az ország érdeke elé helyezte. Nem tudta érzelmileg függetleníteni magát a konfliktustól (eltépni a „tündéri láncokat”): indulata odáig ragadta, hogy nem az ország érdekét tartotta szem előtt, hanem saját érdekében, magánemberként cselekedett.
Ugyanis nem nádorként, nem a törvény őreként igazságot szolgáltatva végzett a királynéval, hanem magánemberként: a saját személyes sérelmét torolta meg. Nem a törvény szerint járt el, hanem bosszúból gyilkolt. Ezért a királyné megölése Bánkot közéleti szereplőként megsemmisíti, hitelteleníti.
Tény, hogy a királyné gaztetteket követett el az ország ellen, de ez nem jogosítja fel Bánkot a gyilkosságra. Hiába bűnös Gertrudis politikailag és erkölcsileg is, ha a bűnhődése nem jogszerű. Ugyanis nemcsak az igazság fontos, hanem az igazságszolgáltatás módja is. A bosszú nem törvényes igazságszolgáltatás, és a király helyetteseként, a törvény letéteményeseként Bánkra ez többszörösen érvényes: neki jó példával kéne elöl járnia, ehelyett megszegi a törvényt.
Ráadásul Bánknak nemcsak a királyné megöléséért kell felelősséget vállalnia, hanem ő a felelős Gertrudis halála által okozott eseményekért is: a vérfürdőért, az anarchiáért, az elszabadult indulatokért – pont az történik meg, amitől meg akarta védeni az országot, amikor leszerelte Peturékat.
Így az utolsó szakaszban Bánknak azt kell belátnia, hogy miközben végig a törvénytelenségtől és a zűrzavartól próbálta megvédeni az országot, végül ő maga szabadította rá az országra azt.
Ezt a végzetes hibát még tragikusabbá teszi Melinda halála. Feleségével ugyanis hasonlóképp járt Bánk: a gyilkossággal a Melinda jó hírén esett foltot akarta lemosni, de ez a tett végül Melinda halálához vezetett. Ha Bánk nem öli meg Gertrudist, Ottó emberei nem állnak bosszút Melindán, így közvetve maga Bánk a felelős Melinda haláláért is.
Mint ahogy Bánkot nem menti fel az, hogy a királyné bűnös volt az ország nyomorában és Melinda meggyalázásában, ugyanúgy a királynét sem menti fel az, hogy a büntetése, halála nem volt jogszerű. Gertrudis politikai és erkölcsi bűneit nem érvényteleníti Bánk tette, ezt az igazságot Endrének kell belátnia.
A király nagy belső tusakodás, vívódás után végül igazolja a tett jogosságát, legalábbis politikai értelemben (Bánk valóban megmentette az országot a polgárháborútól), de nem menti föl Bánkot a felelősség alól: a gyilkosság következményei az ő lelkiismeretét terhelik.
Tehát ha erkölcsileg nézzük, akkor Bánk összeomlása a tragédia végén saját tettének következménye. Ez a lelki összeomlás a vég tapasztalatához juttatja el a főhőst („végsemmiség az én ítéletem”), aki lelkileg megsemmisül, lelki halott lesz.
Bánk összeroppanásának másik oka a görög tragédiák klasszikus motívuma, mely szerint nincs arányban a bűn a büntetéssel, nincs a kettő között racionális, megokolható kapcsolat. Bánk a világot uraló isteni törvények kegyetlenségét okolja: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én.”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 21. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>