Az elemzés vázlata

● A Bánk bán világirodalmi előzményei
● A Bánk bán-téma a magyar irodalomban
● A Bánk bán előzményei Katona életművében
● A Bánk bán keletkezésének története
● A Bánk bán forrásai és mintái
● A Bánk bán műfaja, stílusa, nyelvezete és verselése
● A cselekmény helyszíne és időpontja
● A dráma szerkezete
● A Bánk bán szereplői és viszonyrendszerük
● A szereplők jellemzése (Bánk, Melinda, Simon és Mikhál, Tiborc, Petur, Gertrudis, Izidóra, Ottó, Biberách, II. Endre, Solom és Myska)
● A dráma konfliktusrendszere
● Bánk hamleti vívódása
● A Bánk bán értékvilága
● Az utolsó felvonás problematikája
● Befejezés: a király ítélete
● Lefokozott világrend
● A dráma értelmezése (1. ha Bánk bűnös, 2. ha Bánk ártatlan)
● A Bánk bán fogadtatása

Az alábbi írás sok szempont szerint, részletesen elemzi a Bánk bánt. Kifejezetten a cselekményre fókuszáló elemzés ITT olvasható. A Bánk bán magyarázatokkal ellátott, részletes olvasónaplóját ITT, rövidebb tartalmi összefoglalóját pedig ITT találjátok.

Katona Józsefet egykönyves szerzőként tartja számon a magyar irodalomtörténet: igaz, nem a Bánk bán az egyetlen dráma, amelyet alkotott, de messze kiemelkedik a többi műve közül. Történelmi eseményt, egy gyilkosság történetét dolgozza fel: II. András magyar király feleségét, Gertrúdot 1213-ban gyilkolták meg a Pilisben.

A dráma témája Bánk bán kettős (politikai és szerelmi) tragédiája. Egyszerre van jelen a nemzeti sors és az egyéni sors problémája, és bár a középkorban játszódik a történet, az író a reformkori Magyarország sorskérdéseivel viaskodik.

Mivel Katona József művének előadásával ünnepelték az 1848-as forradalom kitörését (március 15-én a pesti nép a Bánk bán műsorra tűzését követelte Nemzeti Színház igazgatóságától), azóta a Bánk bán nemzeti drámánknak számít, vagyis ez a mű a magyar kultúrában többet jelent önmagánál.

Később nemzeti operánk is lett belőle Egressy Béni szövegkönyvével és Erkel Ferenc zenéjével. Erkel 1861-ben zenésítette meg a Bánk bánt (a darabba beletette Vörösmarty Keserű pohár című bordalát is). Az opera 1861. március 9-én került színpadra, így nemcsak a reformkor, hanem a szabadságharcot követő önkényuralom emlékét is felidézhette. Hamar népszerű is lett.

A Bánk bán világirodalmi előzményei

A középkori Magyarország Európa egyik nagyhatalma volt. Ami a magyar királyi udvarban történt, azt feljegyezték a korabeli évkönyvekben, így a királynégyilkosság tényét is (ami nálunk ritka dolog volt).

Az összeesküvésnek és Gertrúd halálának számos részlete máig ismeretlen. Jelenlegi tudásunk szerint nemcsak a főurak voltak elégedetlenek a királyné befolyásának növekedésével, hanem külpolitikai törekvések is közrejátszottak (Gertrúd tervei akadályozták a Magyar Királyságnak azt a törekvését, hogy diplomáciai kapcsolatait szorosabbra fűzze Bizánccal).

II. András nem büntette meg az összeesküvőket, a bűnbaknak kikiáltott Péter ispán (Petur) kivételével. Gertrúd halála után újra megházasodott, egy francia őrgróf lányát vette feleségül, és törekedett a latin császári cím megszerzésére, sőt, keresztes hadjáratot is vezetett a Szentföldre.

Az események hátterét a krónikások persze nem tudhatták, így próbálták ők maguk kitalálni az okokat, a fantáziájukat használva megmagyarázni a gyilkosságot.

A magyar királynégyilkosságról, II. András feleségének megöléséről először egy osztrák verses krónika számolt be 1268-ban. A történetet a szájhagyomány alapján dolgozta fel és a gyilkosságot Bánk feleségének meggyalázásával magyarázta, akárcsak később a magyar krónikások (Képes Krónika, Thuróczy-krónika), valamint Antonio Bonfini itáliai humanista, Mátyás király udvari történetírója.

Bonfininál a száraz tények helyett már három jelenet olvasható: egy párbeszéd Bánk és meggyalázott felesége között a csábítás után, egy színpadias tabló, amelyben megjelenik a nádor véres tőrrel a kezében, és egy párbeszéd Bánk és a király között (melynek során Bánk bocsánatot nyer). Bonfini krónikáját később Heltai Gáspár fordította magyarra.

Mivel Bonfini európai hírű tudós volt, munkái németül is megjelentek, így a Bánk-téma irodalmi nyersanyagként bekerült az európai kultúra nagy, ismétlődő vándortémái közé.

A korai feldolgozások közül a legismertebb Hans Sachs (1494-1576) nürnbergi csizmadia-költő hétfelvonásos drámája. A külföldi feldolgozásokban az a közös, hogy a királyné mindig bűnrészes Bánk feleségének meggyalázásában, és az erkölcsi tanulság, valamint az író rokonszenve mindig a Bánk-házaspár mellett van. A megbántott férj a legtöbb változatban kegyelmet kap, néhol még jutalmat is.

A 18. századi drámában központi téma volt az államhatalom eredetének és a hatalom helyes gyakorlásának kérdése.

1730-ban George Lillo is feldolgozta Bánk bán történetét Elmerick, vagy az igazság győzelme című drámájában, amely nagy sikert aratott a londoni Drury Lane színházban. Nála II. András az alkotmányos uralkodó előképe.

Lillo bonyolítja a történetet azzal, hogy a királyné (akit nála Matildának hívnak) megpróbálja elcsábítani Bánkot (Elmericket), aki nem meggyilkolja, hanem törvényes úton kivégezteti őt az államérdek nevében.

Az angoloknál a Bánk bán-témának egy másik feldolgozása is született, George Stephens Gertrude and Beatrice, or the Queen of Hungary (Gertrude és Beatrice, vagy Magyarország királynéja) című műve 1839-ben.

De Franciaországban is születtek Bánk bán-feldolgozások 1726 óta, a német regényfeldolgozások közül pedig egyet maga Katona József is olvasott 1815 és 1819 között, a dráma két kidolgozása közötti időszakban.

Világirodalmi szintre azonban az osztrákok nemzeti drámaíró-klasszikusa, Franz Grillparzer (1791-1872) emelte a témát. 1825-ben felkérték, hogy írjon ünnepi darabot Karolina Auguszta császárné (I. Ferenc felesége) magyar királynévá koronázása alkalmából. Grillparzer 1828-ban készült el a munkával és a bécsi ősbemutató nagy sikert aratott.

A császár előbb örökáron akarta megvásárolni a darabot, hogy elterjedését megakadályozza, aztán 1830-ban (az újabb francia forradalom hírére) egyszerűen leparancsolta a színpadról. Pedig a Grillparzer-feldolgozás korántsem lázító mű, sőt, már a címe is az, hogy Ein treuer Diener seines Herrn (Urának hű szolgája).

Az osztrák drámaírót a vétlen államférfi tragédiája érdekelte: Bánk nála ősz öregember, aki túlságosan szerény, ezért mindenki gúnyolódik rajta, és a csábítás után is rokonai sürgetik a cselekvésre. A király helyetteseként ekkor koronázza meg egész életén át tartó szolgálatát azzal, hogy megmenti a királyi családot, sőt, Ottót is…

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!