A groteszk kifejezés az olasz grotta (= barlang) szóból ered. Ez a szó a 16. századból való, a Róma környéki barlangok akkor felfedezett szokatlan festményeit nevezték így. A groteszk egy esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki. A szó jelentése: különös, furcsa, torz, megütközést keltően szokatlan. A groteszk összetett fogalom, több értelmezése van.
Tovább!
Az átélt beszéd (szabad függő beszéd) egy epikus közlési forma. Az elnevezés a francia style indirect libre (= közvetett szabad stílus) kifejezésből ered. Az átélt beszéd vagy szabad függő beszéd nyelvi formájában jelen idejű, harmadik személyű közlés, tehát írói tudósítás, mégis a szereplő belső világát tárja fel, de úgy, hogy erre csak nyelvi eszközökkel utal.
Tovább!
A rezonőr (fr. raison = józan ész; raisonneur = okoskodó, mérlegelő, szócső) a XVII. századi francia drámában, a klasszicista vígjátékokban már fellelhető jellegzetes szerepkör. Egy olyan figura a történetben, akin keresztül a szerző mintegy kívülről, a darab cselekményétől szinte függetlenül, s mégis a darabon belül kommentálhatja az eseményeket. Emiatt hasznos dramaturgiai eszközzé vált.
Tovább!
A formanyelv / formakincs a művészi formaelemek viszonylag önálló egységet képező rendszere, sajátos kifejezési eszközök összessége. Formanyelve lehet egy művészeti ágnak, műfajnak, korszaknak, irányzatnak, a nemzeti és az egyéni megvalósulásoknak. Az irodalomban lehet formanyelve például a prózának. A formanyelv korszakváltások idején változhat, pl. a 20. század utolsó harmadában…
Tovább!
Az áthajlás (vagy: enjambement, francia eredetű angol kifejezés) a vers nyelvi és ritmikai tagolásának ellentétén alapuló verstani jelenség. Soráthajlásnak, sorátlépésnek is nevezik. Az áthajlás az a jelenség, amikor az egyik verssorban kezdődő mondat (vagy szószerkezet vagy szó) a következő sorban (vagy sorokban) folytatódik. Tehát az adott sorvégen…
Tovább!
Az antropomorfizmus kifejezés a görög antroposz (=ember) és morphé (=alaki) szavakból ered, antropomorf = emberalakúság, emberszerűség. Jelentése: emberi sajátosságok, tulajdonságok, képességek átvitele a nem emberi világ elemeire, például nem emberi lényekre, istenségekre, elvont dolgokra, természeti jelenségekre vagy képzeletbeli alakokra. A primitív ember világszemlélete…
Tovább!
Az állatirodalom egy gyűjtőfogalom: azon alkotások gyűjtőneve, amelyeknek hősei állatok. Ugyanakkor ezek az állatok nem tudat nélküli lényként, hanem emberi tulajdonságokkal felruházottan jelennek meg, vagyis antropomorfizáltan (lásd: antropomorfizmus). Csak a 19. században kezdődik meg a valódi állati sajátosságok figyelembevétele. Az állatirodalom gyökerei…
Tovább!
A mitológia mint kifejezés egy szóösszetétel (eredete: görög müthológia), jelentése: egy bizonyos kultúra, vallás vagy valamely nép mítoszainak összessége, rendszere. Minden közösség, nép és társadalom alkotott magának mítoszokat, melyek szájhagyomány útján terjedtek, nem jegyezték le őket. Ma különféle régészeti leletek és korai feljegyzések alapján következtethetünk rájuk.
Tovább!
Az elbeszélő / narrátor az a valóságos vagy fiktív személy az epikus művekben, aki a történetet elmeséli (azaz közvetíti a hallgatóhoz vagy az olvasóhoz), bizonyos nézőpontból láttatva azt (lásd: elbeszélői nézőpont). Az elbeszélői hang kifejezést is használjuk az epikus művek elemzésekor, ami azt jelzi, hogy a beszélő milyen helyet foglal el a történetben.
Tovább!
Az elbeszélői nézőpont az elbeszélő művek elemzésénél használt fogalom. Az elbeszélői nézőpont az író, a narrátor, az elbeszélt történet és az olvasó viszonyrendszerét tárja fel. Az elbeszélői nézőpontot a következő szempontok vizsgálatával határozzuk meg…
Tovább!