Katona József: Bánk bán (elemzés)
Melinda karaktere
Létező személy volt, de nem történelmi személyiség. Katona a dráma első változatában még Ádelájdnak nevezte, a valódi neve Tota volt. A valóságban nem Bánk bán, hanem Benedek erdélyi vajda felesége volt, akit egyes források tévesen Bánkkal azonosítottak (Katona is azt hitte, hogy a Bánk = Benedek nevek ugyanazt a személyt takarják, csak a latin oklevelek Benedictus névalakját a források kétféleképpen fordították magyarra. De Benedek és Bánk valójában két külön személy.)
Tota valóban spanyol származású volt, Aragóniai Konstancia kíséretében érkezett Magyarországra. Férjét, Benedeket Endre király 1221-ben lázadás szítása miatt minden tisztségétől és birtokától megfosztotta, de Tota asszony birtokait meghagyta, ezzel ismerte el a királyné körül végzett szolgálatait. Állítólag valóban történtek bizonyos gyalázkodások Tota ellen az udvarban.
A drámában Melinda Bánk bán felesége, férjének biztos támasza, és Ottó kéjvágyának, cselszövésének tragikus sorsú áldozata. Drámai szerepköre szerint ő a naiva, aki vidékről kerül fel az udvarba.
Ottóval szemben óriási erkölcsi fölénye van: míg Ottó gyenge és gerinctelen, addig Melindának van belső tartása, és erősebb Ottónál, aki a kisujjáig se ér fel. Büszkén és határozottan utasítja vissza az „édes mulatságot”, amely miatt a királyné az udvarba hívta.
Melindát az intrikus Bíberách gátlástalansága és mesterkedései sodorják bajba. Erkölcsi tartása, férje iránti tisztelete, szerelme megkörnyékezhetetlenné teszi őt: Ottó számára lehetetlen elcsábítani. A herceg csak tőrbe csalni tudja: az italába csempészett ajzószer hatására adja oda magát neki.
Azért válik áldozattá, mert túlságosan jóhiszemű, és mert abban a korban a nők nagyon kiszolgáltatottak voltak. Melindának nincs cselekvési lehetősége: hitvesi becsületének elvesztésével teljesen megsemmisül.
Nem bírja feldolgozni meggyalázását és nem bírja elviselni férje ridegségét sem, aki nem hisz ártatlanságában. Emiatt megőrül.
Tisztasága és önérzete révén Gertrudisnak is fölébe kerekedik már az 1. szakaszban, a 4. szakaszban pedig olyan vádakat olvas a királyné fejére, amelyek miatt, ha nem volna őrült, akár bajba is kerülhetne. Gertrudisszal folytatott párbeszéde nagyon emlékeztet Shakespeare-re: furcsa beszéde, félig őrült, félig a valóságra reflektáló szavai a Hamlet világát idézik (Melinda olyan, mint az őrületbe hajszolt Ophelia).
Halálával Bánk minden támaszát elveszíti, az egész világa megsemmisül. Ugyanakkor a nádor okkal érezhet bűntudatot felesége sorsa miatt, ugyanis két tragikus vétség terheli a lelkét Melindával szemben:
- hazatérésekor a felesége ügyét mellőzte, és Peturékhoz ment, mert a haza ügye volt a fontosabb;
- nem hitt Melindának, habozott, nem állt ki egyértelműen mellette, hanem eltaszította őt magától.
Simon és Mikhál bán karaktere
Mortundorf Simon gróf és Mortundorf Mikhál gróf létező személyek, akárcsak Melinda, ők is Konstancia királynéval érkeztek Spanyolországból. A bojóthi Mortundorf család egy Spanyolországból bevándorolt nemes család, de a források szerint nem a mór támadások elől menekültek, hanem a spanyol belviszályok miatt vándoroltak ki.
Ők az ún. bojóthiak. Bojóth a nemzetség legnagyobb, névadó vára, így nevezték el legnagyobb magyarországi adománybirtokukat, Nyergedszeget is. Szerepelnek Kézai Simon krónikájának függelékében, ahol a honosított nemeseket írta össze, és Thuróczy Jánosnál is, aki spanyolországi vitézségükről egész elbeszélést közöl.
Katona Thuróczy krónikáját vette alapul, amint arra maga is utal a dráma első kidolgozásának egyik jegyzetében. A spanyol Simont azonosította azzal a Simonnal, aki a Gertrúd elleni összeesküvés egyik vezéregyénisége volt (a valóságban nincs bizonyíték, hogy azonos volt a két személy).
A drámabeli Mikhál bán ősz hajú, tiszteletet érdemlő és tiszteletet parancsoló öregember, Simon bán még csak 46 éves, és éppen a történet kezdetén lesz belőle apa: 7 fia születik (hetes ikrek), ez a 7 törzset (nemzetséget) jelképezi, a jövendő új honfoglalás jelképei.
A szájhagyomány szerint Simonnak valóban hét ikerfia született, ezt történetíróink is feljegyezték, Katona József tőlük vette az adatokat. A reformkorban Szigligeti Ede drámát is írt a Bánk bánnak ebből a mellékmotívumából Micbán családja címmel 1840-ben (a Micbán a szláv „földesúr” szóból lett Simon személyneve).
A monda szerint Simon felesége szégyenében hatot meg akart öletni a fiai közül, nehogy feslett nőnek gondolják (a korban úgy tartották, az ikerszülés Isten büntetése, amivel a parázna asszonyokat sújtja, így aztán aki ikreket szült, arról feltételezték, hogy bűnös viszonyt folytatott).
Az újszülöttek megölésével megbízott öregasszony azonban Simonnak adta át a hat gyermeket, aki titokban felnevelteti őket. Feleségének csak akkor akar szólni róluk, mikor már nagyok lesznek. A drámában ez már nincs benne, de a legenda szerint a történet azzal végződött, hogy a gróf a várába hozatta a fiait, amikor azok felcseperedtek, felesége pedig bocsánatot kért és kapott.
A bojóthi család tehát nem halt ki, a hét fiú továbbvitte a vérvonalat és magyar nemes családok ősei lettek. A hagyomány szerint a Csapi, a Bocskai, a Szörtei, a Sós, a Raskai, az Eszenyi és a Kövesdi család származott tőlük.
A bojóthiak sorsa, a befogadás gesztusa a Szent István-i befogadó nemzet koncepciót tükrözi, másrészt analógiás a sorsuk a lehetséges magyar nemzethalállal, a hazájában számkivetetté vált nemzet jelképével.
Simon és Mikhál talpig becsületes, de passzív szereplők. Csak sodródnak a történelem viharaiban.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 12. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>