Katona József: Bánk bán (elemzés)
Az utolsó felvonás problematikája
A dráma utolsó szakaszának külön irodalma van, mivel sokan úgy érezték, hogy az V. felvonás csak függelék. Olyan rendező is akadt, aki el akarta hagyni a színpadi előadásból.
Az első négy szakasz a nemzeti dráma hagyományos modelljét követi, az 5. szakasz azonban új dimenziókkal gazdagítja a művet: túllép a nemzeti dráma konfliktusán, így a görög tragédiákat idéző mélységet kap a mű.
A köz-és magánérdek megsértéséből fakadó konfliktus Bánk és Gertrudis között a gyilkossággal megoldódik. Melinda lelkileg összeomlik és megőrül, Bánk megöli a királynét. Tehát a tettváltássorozat négy felvonás alatt teljesen lebonyolódik és befejeződik.
Ezután drámai értelemben kölcsönös viszonyváltozás már csak Bánk és a király között lehetséges, hiszen arra a kérdésre, hogy bűnös-e Bánk vagy bűnös-e Gertrudis, csak Endre adhatja meg a választ. Ugyanis ő a dráma világán belül az eddig jelen nem levő hatalmi középpont.
Katona József nemcsak a „második ember” témakörében hozott újat, hanem szakított a felvilágosodás kori dráma zárójeleneteivel is, ahol a színre lépő uralkodó még mindent el tudott rendezni és szinte istent megillető tisztelet övezte.
A Bánk bánban a királynak is megvan a maga belső konfliktusa: „a király is ember” konfliktus már a romantika korát jellemzi. Katona úgy találta, hogy II. András király – befolyásolható egyénisége és gyengekezű uralkodása miatt – különösen alkalmas figura az uralkodók lelki vívódásának ábrázolására.
A másik fontos újítás, hogy az utolsó felvonásban műfajváltás történik: a konfliktusos dráma középpontos drámára vált át. Ez a műfajkeveredés teljes mértékben megfelel a romantika eszményeinek. Az első négy felvonás műfaja konfliktusos dráma, az ötödik felvonás azonban középpontos dráma, amelyben két szereplő, Bánk bán és Endre király áll a centrumban.
A középpontos dráma lényege az, hogy szerkezetileg és tartalmilag van egy drámai középpont (ez lehet egy eszme vagy egy szereplő is), amelyhez minden szereplőnek viszonyulnia kell valamilyen módon. Mindenki rákényszerül erre a viszonyulásra, ugyanis az adott dráma világában a középponthoz való viszony határozza meg és minősíti az emberi viselkedést.
Ha a drámai középpont egy szereplő, akkor mindig passzív a középpont, és a drámai cselekmény nem tettváltás által halad előre, hanem a középponthoz való viszonyok jellege, minősége és változása által, és ebből fakad a feszültség is.
Az utolsó szakasz két központi alakja tehát Endre és Bánk lesz. Elemezzük ezt a két drámai középpontot!
1. Endre
A döntéshez a királynak először meg kell ismernie a múltbeli történéseket, tényeket és a szemben álló felek indítékait. Ez egyben azt is jelenti, hogy Endre passzív középpont: ugyanis a döntéshez szükséges információkat csak más szereplőktől tudhatja meg.
A Bánk bán világának egyik meghatározó sajátossága a tudás korlátozottsága, a tisztánlátás nehézsége. A szereplők csak részinformációkkal rendelkeznek az eseményeket és az indítékokat illetően (csak az olvasó tud mindent). Ezért van az, hogy Endre olyan információmozaikokat kap, amelyek különböző nézőpontokból tájékoztatják a történtekről, és ezek miatt a király folyamatosan vívódik és folyton visszavonja az ítéleteit.
Végső soron azonban mégis lehetővé válik számára a döntés: felismeri, hogy nem büntetheti meg Bánkot, ez a felismerés azonban nem hat ki a külső körülményeire. Csak belül, a lelkében történik változás, amelyet a gyász és a félelem érzése jelez.
2. Bánk
Bánk ugyanúgy passzív alakja az utolsó szakasznak, mint a király (ezt jól jelzi a szerzői instrukció is: „oszlop módra állott”). Az elhangzó információk egy része számára is új, ráadásul szembesülnie kell Melinda halálával is.
A drámai történés Bánk esetében is belülre kerül: vívódásai, zaklatottsága, összeomlása jól jelzi, hogy nála is a lélek az események színtere.
Bánk helyzete és karaktere több szempontból is párhuzamba állítható Hamlettel: mindketten vívódó alkatok, akik a tudás és a hatalom birtokában is nehezen döntenek.
Melinda tisztessége nem vész el az olvasó szemében, de Bánk bűnösnek hiszi őt, ez az ő sorstragédiája. Az utolsó szakaszban Bánk azért omlik össze, mert feltámad benne a jogos önvád: ő a felelős Melinda meghurcolásáért és haláláért.
Miért volt szükség erre az ötödik felvonásra? Csak ezzel a „hozzátoldással” lehetett megválaszolni azokat a jogi, erkölcsi és lélektani kérdéseket, amelyek a királyné meggyilkolásából következnek. És csak így lehet hitelessé tenni Bánk tragikumát is, valamint viszonylagos kiegyenlítődést teremteni a dráma végén a radikális tett és a nemzeti megbékélés gondolata között.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 19. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>