A Bánk bán-téma a magyar irodalomban

Nálunk az irodalmi műfajok fejlődése hosszú ideig visszamaradott volt a török hódítás miatt, így az első feldolgozás egy históriás ének Valkai András (1540-1587) tollából 1567-ben. A döcögős verses mű Bonfini latin nyelvű szövegét használta forrásul.

Mivel Valkai a fejedelmi ítélőszék bírája volt és féltette Erdély önállóságát a németektől, fölerősítette a német Gertrúd kerítői szerepét. Históriás éneke először 1574-ben egy gyűjtemény részeként jelent meg nyomtatásban Kolozsváron, majd önállóan is Debrecenben. Ez a mű a nyomtatott magyar könyv egyik első közönségsikere lett: 27 év alatt hatszor is kiadták.

Bánk bán alakja az iskolai színdarabokban is megjelent, pl. 1765-ben Kassán a jezsuita kollégium diákjai előadtak egy drámát pártfogójuk, gróf Eszterházy Károly egri püspök tiszteletére, és annak egyik mellékszereplője Bánk bán volt.

Születtek olyan Bánk bán-drámák is, amelyek elvesztek, pl. egy 1794-es német nyelvű ötfelvonásos szomorújáték, amelynek sem kinyomtatását, sem színpadi előadását nem engedte a cenzúra.

A 19. század elején három Bánk-dráma íródott Katona József művén kívül. Kisfaludy Sándor az I. Ferenc elleni nemesi engedetlenség szellemében dolgozta fel a témát, így művét a cenzúra betiltotta, és csak 1892-ben jelenthetett meg.

Egyébként nagyon hasonlít a Katona-féle feldolgozásra, de mivel korábban íródott, nem lehet közvetlen hatást feltételezni. Nála a végén II. András belátja, hogy hiba volt országát idegenekre bízni és kezet fog a nádorral (ez üzenet Ferenc császárnak, aki ugyanezt 1811 és 1825 között nem tette meg), aztán összehívja az országgyűlést és elhatározza a nemesi jogokat biztosító Aranybulla kiadását.

A második Bánk bán-feldolgozás Horváth József Elek műve, aki az 1810-es évek drámaírója volt. Ő nem szánta művét a nyilvánosság elé, mert úgy érezte, annak cselekménye és szellemisége ellenkezik a korszellemmel, mivel a „mostani világ” utálja a „szabad lelket” és kedveli a „határtalan uraságot és a rab elmét”. A kézirat csak 1929-ben került napvilágra.

A kor harmadik Bánk bán-feldolgozása az erdélyi Boér Sándor Gróf Bankó vagy a kerítőség bére című drámája, amelyet a szerző 1827-ben ajánlott (31 másik művével együtt) a könyvárusok figyelmébe, kiadója azonban nem akadt, s azóta a kézirat is elveszett.

A témát Katona József után is többen feldolgozták. 1834-ben Kiss (Iván) János színész-súgó egy Villi-tánc című „regényes” német dráma lefordított szövegébe építette bele a Bánk bán-részleteket.

Később a fiatal írónemzedék már elődként tekintett Katona Józsefre és Bánk bánjára, így például Szigligeti Ede és Vahot Imre drámaírók, Vajda Péter regényíró, valamint Garay János költő, akik mind a 19. század első felében alkották meg a maguk Bánk bánját. Garay a maga költeményét 1848 nyarán írta a forradalom németellenes szellemében.

A Bánk bán előzményei Katona életművében

Említettük már, hogy Katona Józsefet egyműves szerzőnek tartja az irodalomtörténet, mivel művei közül csak a Bánk bán jelentős, de más drámákat is írt. Igaz, mindig egyetlen konfliktus és néhány embertípus foglalkoztatta.

Aubigny Clementina című drámáját egy francia novellából írta és a 16. századi vallásháborúk világában játszódik, a 15. századi huszita mozgalmakról pedig egyenesen drámatrilógiát tervezett, amiből a Ziska első és második része készült el.

Átvette a felvilágosodás korának drámai témáit, ilyen pl. a hatalom helyes gyakorlásának témája. Katonát elsősorban a „második ember” problémája izgatta: olyan királyi tisztségviselők konfliktusai, akik elég hatalmat birtokolnak ahhoz, hogy döntéseik sok ember életét befolyásolják, de nem övék a legfőbb hatalom, és szembekerülnek a király tekintélyével, ill. hatalma állítólagos isteni eredetével.

Ezek a figurák jóval összetettebbek, mint a lovagdrámák egysíkú, állandóan vitézkedő hősei. Katona bemutatja jellemfejlődésüket, monológokban ábrázolja vívódásaikat, önmarcangoló döntéseiket. Ilyen hősei például:

• de la Châtre marsall, aki öt királyt szolgált kardjával, a hatalomvágy és a vallási meggyőződése mégis felségárulóvá teszi
• Trocnova János királyi kamarás udvari kegyencből lesz Ziska, a huszita vezér: az idegengyűlölet, a hatalomvágy és a húga meggyalázása miatti bosszú formálja őt át

Mivel hősei már a romantikus drámahősök belső konfliktusait előlegezik, Katona ebben az értelemben már „modern” szerző.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!