Ottó karaktere

Ottó a valóságban is létezett, de a drámabeli Ottónak nem ő a mintája. Gertrúdnak 4 fiútestvére volt, akik közül Ottó követte apját Meránia trónján. II. Endre magyar királlyal csak akkor állt kapcsolatban, amikor részt vett annak keresztes hadjáratában 1217/18-ban.

Valójában nem ő, hanem Henrik isztriai őrgróf és Ekbert bambergi püspök vendégeskedtek a magyar királyi udvarban, miután el kellett menekülniük Németországból, mert bűnrészességgel gyanúsították őket Sváb Fülöp német király meggyilkolásában. (A királyt Otto von Wittelsbach ölte meg Bambergben 1208. június 23-án.)

A drámabeli Ottó mintája Berthold volt, Gertrúd negyedik fivére, akit II. Endre Gertrúd nyomására kalocsai érseknek javasolt, és a pápa jóváhagyta a jelölést. Horvát-dalmát bán és erdélyi vajda is volt. Főpapi méltóságát 1218-ig tartotta meg, amikor aquileai pátriárkává nevezték ki (ott jelentős művészetpártoló tevékenységet folytatott).

Katona már a dráma első kidolgozásakor világosan kifejtette az előversengésben, hogy azért választotta Ottót Berthold helyett, mert a cenzúra tiltja az egyházi személyek színpadi ábrázolását. A második kidolgozás Jegyzésében is leírja ezt, és a dráma szövegében is akadnak utalások, amelyekből kiderül, hogy csak kényszerből változtatta meg a csábító személyét, aki eredetileg főpapi méltóságot viselt volna.

A drámabeli Ottó Gertrudis öccse, akinek hosszú bűnlajstroma van. Már előélete sem makulátlan, hiszen azért kerül a Magyar Királyságba, mert otthon gyanúba keveredik, hogy ő ölte meg Fülöp királyt. Miután Magyarországra menekül, nővére védelme alatt áll.

Két tragikus vétség terheli a lelkét:

• Beleszeret Melindába, aki férjes asszony, ezért ez a szerelem sérti a család szentségét.
• Mivel szerelme egyoldalú, erőszakkal, cselszövéssel éri el, hogy beteljesüljön.

Szerelmesnek Ottó szánalmas és tehetetlen, férfinak gyáva (ez abból is látszik, hogy orozva, hátulról gyilkolja meg Bíberáchot).

Melinda házastársi tisztaságát, hűségét lenézi, így gyakorlatilag őt magát is lenézi, megveti („Melinda is csak asszony”). Csak arra kell neki Bánk felesége, hogy testi vágyait kielégítse. Beszennyezi a becsületét, bemocskolja őt, elrabolja asszonyi tisztességét, s ezzel szétzúzza Bánk családi életét.

Ezek a bűnök mind az ő lelkén száradnak, sőt, még Melinda halála is az ő aljas tettének következménye.

Bíberách karaktere

Kitalált alak, akit Katona József a lovagdrámák mintájára formált meg. Bíberách egy félárva kóbor lovag, aki nem indult el a Szentföldre, mert úgy gondolta, hogy bárhol meg tudja csinálni a szerencséjét. Dramaturgiai szerepe szerint ő az intrikus. Tetteit, világszemléletét két tényező motiválja:

• hazátlanság: nem kötődik egyik közösséghez sem, azt az elvet vallja, hogy „ott a haza, ahol a haszon”. Tetteit a haszonszerzés reménye motiválja.
• a család hiánya: anyja meghalt, apja nem szereti.

Bíberách az az ember, aki nem egyenes gerincű, hiszen mindig ahhoz hajlik, akinél a hatalom, a pénz van. Kezdetben Ottó szövetségese, de amikor meglátja, hogy Bánk hazatért, úgy gondolja, most a magyarokhoz kellene átpártolni, ezért látjuk az összeesküvésen, ahol felajánlja szolgálatait. Olyan ember, aki ide-oda csapódik, mindig az érdekei szerint, elvtelen, gerinctelen.

Szerinte az igazi felelősség a született nagyuraké, akik könnyen hirdetik a jó erkölcsöt, hiszen nem szorulnak rá, hogy bűn, helyezkedés és köpönyegforgatás segítségével jussanak előnyökhöz.

Az, hogy Bíberách meghal, az igazság bizonyos fokú győzelmét jelenti, de utolsó vallomásával Bánk helyzetét súlyosbítja: kiderül ugyanis, hogy Gertrudis nem tudott a porokról, azaz Melinda megbecstelenítésében ártatlan volt.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 15. oldalra!