2. Ha Bánk ártatlan

Bánkot (és különösen Melindát) tekinthetjük egy ármányos cselszövés ártatlan áldozatának is. Ez az értelmezés olvasható a Mohácsy Károly-féle Irodalom tankönyvben, amelynek Bánk bán-elemzése Sőtér István 1971-es tanulmánya (Bánk tündéri láncai) alapján készült.

A történet felfogható úgy is, hogy miközben Bánk bán hazáját, népét és az uralkodónőt védi, ármányos, rosszindulatú, gerinctelen, gyalázatos emberek csapdájába esik, ami miatt a lelke, a szíve végzetes sebet kap.

Melindát, aki szintén határozottan bízik önmagában és hitvesi erényében, Ottó ocsmány lelkivilága és piszkos testi vágyai, valamint a királyné kétszínű viselkedése és Bíberách cselszövése örökre tönkreteszi.

Csak mert a legnagyobb bűnös Ottó, nem menthető fel sem Bíberách, sem Gertrudis, hiszen aki szándékaiban gonosz és rossz tanácsokat ad, az ugyanolyan bűnös, mint aki elköveti az aljasságot. Ebben a felfogásban a dráma egyik tanulsága, üzenete az, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Melinda és Bánk sorsában mindenkor az emberi kiszolgáltatottság tükröződik előttünk. Körülszőtték őket finom, erkölcstelen kis selyemszálacskákkal, amelyek aztán a mélybe húzzák őket.

Ármányt szőttek különösen Melinda ellen, aki tiszta, bűntelen, vétlen volt, a legnagyobb büntetést mégis ő kapja: tőrbe csalták, bemocskolták, férje megalázta és megátkozta gyermeküket, és minderre a gyalázatra jön az őrület és végül a halál.

Ami Bánkot illeti, ő Gertrudis miatt fordul ki önmagából: miatta lesz becsületében megtaposott, felszarvazott férj, közéleti személyként pedig megalázott magyar főúr. A királyné teszi Bánkot gyilkossá, méghozzá azzal, hogy elzár előle minden visszalépési lehetőséget: Mikhált tömlöcbe veti, Ottót futni hagyja, magát Bánkot még a halál előtti percekben is sértegeti.

Szimbolikus jelentőségű, hogy Bánk azzal a tőrrel szúrja le Gertrudist, amellyel a királyné rátámadt: jelzi, hogy a nagyasszony magának köszönheti a sorsát, mivel egyrészt ő juttatta Bánkot el idáig, másrészt önnön tetteinek megérdemelt büntetését kapja meg.

Ha Bánkot ártatlannak tekintjük, akkor az a jelenet is másképp értelmezendő, amelyben Bánk tudomást szerez Petur átkáról. Ebben az értelmezésben Bánkot nem rendíti meg különösebben, hogy Petur őt átkozta meg mint alattomos gyilkost. Egy pillanatra ugyan elgondolkoztatja, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, hiszen Petur nem tudta, hogy Bánk a gyilkos, így nem közvetlenül őt átkozta meg, azonkívül megátkozta a királynét is.

Miután a király törvényesnek ismerte el Bánk tettét, a nádor akár nemzetmentő hős is lehetne, mégsem diadalmaskodik, hanem összeomlik, mert Melinda halála után már teljesen mindegy neki, hogy mi történik vele. Bánk ekkor már lelkileg halott, és közömbös neki, hogy mi lesz a király ítélete.

Ha így értelmezzük a művet, akkor fontos, hogy Bánk nem erkölcsileg bukik el, hanem Melinda halála miatt omlik össze.

Ez esetben Bánk tragédiája az, hogy magányos harcot folytat a világ gonoszsága ellen, amelyet Gertrudis testesít meg a darabban. Ebben a harcban nem azért bukik el, mert Gertrudis „ártatlansága” kiderül, hanem mert a gyilkosság, amely megmentette az országot, kiszolgáltatta Melindát a bosszúnak, és ezzel Bánk lényegében Melinda halálát okozta.

Vagyis azért omlik össze, mert nem bírja elviselni, hogy Melinda meghalt, aki nélkül az élete értelmetlen, ráadásul az ő tette vezetett Melinda halálához.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 22. oldalra!