Katona József: Bánk bán (elemzés)
A Bánk bán forrásai és mintái
A könyvtárjegyzékeket áttanulmányozva a szakma arra a következtetésre jutott, hogy Katonát elsősorban az uralkodó elleni merényletek foglalkoztatták a történelemből.
A középkori magyar világ megalkotásához alaposan tanulmányozta a rendelkezésére álló történeti forrásokat. Művében ugyanazt a magyarázatot adja a gyilkosságra, mint a legrégebbi krónikák, pl. a fent említett osztrák krónika, valamint a Képes Krónika, a Thuróczy-krónika és Antonio Bonfini 15. századi humanista munkája. Ettől még persze a Bánk bán nem történeti jellegű munka.
A dráma cselekménye fikció, azaz kitalált történet. Katona mint író nyúl a történelmi eseményekhez és személyekhez, és nem mint történész, azaz nem törekszik a hitelességre. Az ő célja egy előadható tragédia megalkotása, így a sűrítés eszközével élve dolgozza fel a történeti alapanyagot. Valószerű világot alkotott meg, de a cselekmény nem azonos sem a történelmi eseménnyel, sem a 19. század eleji magyar valósággal.
Koncepciójának megfelelően egyesítette a Gertrudis-gyilkossággal kapcsolatos különböző történeti felfogásokat. Pray György szerint a királyné ártatlan volt és politikai összeesküvés áldozata lett. A Kézei-krónika szerint a bűnös a királyné volt és erőszakos csábítás is történt.
Katonánál Bánk a gyilkos, de vannak összeesküvők is. A végleges változatban fölerősíti a Gertrudisszal szembeni gyanút, de anélkül, hogy az olvasó egyértelmű bizonyosságot szerezhetne a királynénak a csábításban való közreműködéséről.
A történelmi szereplők közül megváltoztatta a csábító személyét: a történeti forrásokban eredetileg Berthold kalocsai érsek szerepel, Katona helyette Ottót teszi meg csábítónak (hogy miért, erről még lesz szó bővebben Ottó jellemzésekor).
Tiborc, Bíberách és Izidóra karaktere a saját leleménye volt. A spanyol menekültekre, a bojóthiakra azonban már Kézainál is van utalás.
Katona azonban nemcsak történetírói munkák alapján dolgozott, hanem voltak szépirodalmi mintái is. Ugyanis, mint mondtuk, nem ő volt az első, aki a Bánk bán-témát feldolgozta: egy európai vándortémát írt meg (a Bánk-monda Bonfini nyomán került be az európai kultúra irodalmi nyersanyagai közé).
Tehát a témát maga választotta, de a cselekmény vázát és a legfontosabb szereplőket készen kapta. Mintáit maga nevezte meg a mű elé írott Jegyzésben.
A mű szövegének mintegy 15%-át más nyelvekből fordított és felhasznált „idézetek” teszik ki. (A darab művészi értékéből ez semmit nem von le, hiszen más híres drámaírók is felhasználták elődeik munkáit, pl. Shakespeare is mások által feldolgozott történeteket fogalmazott újra).
Különösen a középkori udvari élet, a lovagi világ ábrázolása jelentett gondot Katonának, ezért ehhez egy Veit Weber néven alkotó, mára elfeledett német szerző A hajdani idők mondái című művéből vett részleteket.
Másik fő mintája egy Karl von Eckartshausent nevű szerző A herceg és barátja című műve, amely egy államhatalmi bölcseleteket tartalmazó kézikönyv (a felvilágosodott uralkodót nevelő tanácsok gyűjteménye), tele rövid, magvas, csattanós megfogalmazásokkal.
A beledolgozott „idézetek” ellenére a Bánk bán egységes műalkotásnak hat: soha nem érezzük úgy, hogy a szereplők idegen vagy átvett szöveget mondanának. Szavaik és tetteik is egyéniségükből, életükből következnek vagy a szituációhoz illeszkednek. Ezt az öntörvényűséget csodálta már Arany János is Katona művében.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>