Vörösmarty Szép Ilonkája a legérzelemtelibb, „leghamvasabb” magyar versek egyike. Az ihletet Bajza József és Kisfaludy Károly hasonló témájú művei adták a költőnek. A hősnő alakjában a szentimentalizmus nőideálját fogalmazta meg, így a vers egyfajta lírai búcsú a szentimentalizmustól, melynek témáit, hangvételét épp ekkortájt kezdte száműzni költői világából.
Tovább!
A vén cigány című versét Vörösmarty egyik ismerősének, Egressy Galambos Sámuelnek szentkirályi pusztáján kezdte írni 1854-ben. A művet elsőként Kemény Zsigmond közölte a Pesti Napló 1855-ös évfolyamában. Azóta ez a költemény az egyik legtöbbet emlegetett magyar vers lett. Kezdő és gyakorlott szavalók is szívesen előadják, mert a sokféle értelmezési lehetőség miatt…
Tovább!
Az eszmeileg meghaladhatatlan nagy költemény, a Gondolatok a könyvtárban után Vörösmarty, hogy ne olyan művet alkosson, amely visszalépés lenne, és ne is ismételje önmagát, a gondolatiság logikája helyett az intuíció erejére támaszkodott. A reménység helyett ezúttal a reménytelenség volt a múzsája: reményvesztés és intuíció frigyéből született meg egyik legnagyobb verse…
Tovább!
A magyar költészetben sok pesszimista, kétségbeesett hangulatú vers van, de Az emberek szinte mindegyiken túltesz. Érdekes a költő életművében elfoglalt helye, hiszen a reformkor kétségekkel vívódó, ugyanakkor tettekre mozgósító költeményeivel egy időben született, ugyanakkor pesszimizmusa a szabadságharc után írt, reménytelenséget árasztó versekkel rokonítja.
Tovább!
Vörösmarty költészetének, sőt az egész magyar lírának egyik legmonumentálisabb alkotása, csúcsteljesítménye a vers. A Gondolatok a könyvtárban és Vörösmarty későbbi nagy versei (Az emberek, Előszó, A vén cigány) abban hasonlítanak, hogy a költő mindegyikben azonosul az emberiség sorsával, történelmének dilemmáit a legszemélyesebb formában éli át.
Tovább!
Az 1840-es évek elején Vörösmarty hazafias költészete a tetőpontjára ért. Ennek hátterében a Habsburg-önkényuralom enyhülése és az általános reménykedés légköre áll. Az 1839-40-es országgyűlés eredményei, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulása, fellépése, harckezdése ugyanis lelkes politikai atmoszférát hozott létre.
Tovább!
A Szózat megírásától fogva mintegy tíz évig Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője volt. Verseiben közösségi témákat dolgozott fel, főleg az óda és az elégia műfajában (bár ódáit a belső nyugtalanság a rapszódia irányába sodorja). Epigrammából is sokat írt az 1840-es években, és jóformán mindegyik valamilyen alkalomra született…
Tovább!
A merengőhöz című vers többek között arról híres, hogy ezt a művet adta Vörösmarty nászajándékul leendő feleségének, Csajághy Laurának. Emellett a magyar szerelmi lírának is egyik legszebb darabja, melyben a legábrándosabb magyar költő hirdet harcot az ábrándok ellen. Kivételes művészi sikerültségét szállóigévé vált sorai – „Hová merült el szép…
Tovább!
Az Ábránd a magyar romantika egyik legszebb szerelmes költeménye, amely egy örökzöld, általános emberi élethelyzetet mutat be: a szerelmes férfiét, aki mindenét feláldozná azért, hogy kedvese viszontszeresse. Van valami tragikus a viszonzást sóvárgó, soha be nem teljesülő vágyban, ami kiérződik a költeményből.
Tovább!
Vörösmarty Mihály nem véletlenül lett a magyar hazafias líra nagy alakja: a hazafias érzést, a nemzeti öntudatot otthonról hozta, szinte az anyatejjel szívta magába. Édesapja elszegényedett kisnemes volt (a család ősei a 17. század közepén szereztek nemességet), rokonai egyszerű foglalkozásokat űztek (egyik nagybátyja strázsamester volt, a másik csősz). Birtokuk nem lévén…
Tovább!