Katona József: Bánk bán (elemzés)
A Bánk bán fogadtatása
Katona József nem érte meg műve bemutatását, mert 1830. április 16-án hivatalába igyekezve váratlanul meghalt szívrohamban. A Bánk bánt először 1833. február 15-én mutatták be Kassán. Udvarhelyi Miklós, Katona hajdani pesti színésztársa és régi barátja jutalomjátéknak választotta magának a Bánk bán főszerepét. Ez az előadás teljesen visszhangtalan maradt.
1834-ben Kolozsváron, 1835-ben Budán, 1836-ban pedig Debrecenben is előadták a drámát, ezután még Miskolcon és 1839-ben a pesti Magyar Színházban is színre került (a pesti előadást értetlenség fogadta). Az 1830-as években összesen nyolcszor vitték színre.
A dráma a színpadon sem volt gyors siker, vegyes fogadtatásban részesült. Ez furcsának tűnhet, hiszen ez a kor volt a nemzet önmagára ébredésének időszaka, amit a magyarságtudat nyelvben való kifejeződésének programja is mutat. Az ember azt gondolná, a reformkori közönség könnyen találhatott kapcsolódási pontokat a Bánk bánnal. Mégsem így történt, és ennek számos oka képzelhető el.
- a korszak irodalmi ízlésének alakítói Kazinczy és Kölcsey voltak, akik nem vettek tudomást a Bánk bánról
- Vörösmarty ugyan látta színpadon és írt kritikát Bánk karakteréről is, de magát a darabot nem olvasta
- a korabeli közönség éretlen volt a darab megértésére: németből átvett sablonos vitézi játékokon és lovagi történeteteken, ill. Kisfaludy Károly magyarságdrámáin nevelkedett, ezért nem tudott mit kezdeni a Bánk bán árnyalt kérdésfelvetéseivel, magyarságképével és a főhős összetett karakterével
- a kor színjátszásának eszközei alkalmatlanok voltak a dráma értelmezésére, így még a legnagyobb színészek is problémásnak ítélték a főszerepet (Petur vagy Tiborc szerepében nagyobb sikert tudtak elérni, mint Bánk szerepében)
- a színpadi beszédmódot akkoriban az indulatokat és érzelmeket felnagyító ún. síró-éneklő iskola határozta meg, amely nem kedvezett a Bánk bán előadásának
- a közönség nehezen értette meg a darabot annak egyedülálló, sajátos költői nyelve miatt
Hogy a darab nem tűnt el teljesen a süllyesztőben, az a vándorszínészeknek köszönhető, akik hálás feladatnak tartották Katona hőseinek megformálását.
Melinda szerepét például Déryné Széppataki Róza, Katona József ifjúkori reménytelen szerelme játszotta el Kassán, ő volt az első Melinda (érdekesség, hogy a szerepet 40 évesen játszotta el, mégis illett hozzá, mert mindig fiatalabbnak látszott a koránál).
Az 1839-es előadásról is megoszlott a közönség véleménye, de már megtapsolták Petur kifakadásait és Tiborc panaszát (a reformkori nemzeti összefogás, érdekegyesítés előképét fedezték fel Peturban és Tiborcban). Széchenyi Istvánnak nem tetszett: esztelen, cenzúra után kiáltó, lázító produkciónak tartotta.
Az igazi fordulat 1845-ben jött, amikor a kor ünnepelt férfiszínésze, Lendvay Márton eljátszotta a címszerepet.
A cenzorok félelme ekkor igazolódott be: megtörtént az, hogy a Habsburg-ellenes mozgalmak miatt a közönség aktuálpolitikai értelmezést adott a darabnak. A gonosz merániakat a Habsburgokkal, a Petur-féle békétleneket pedig a nemzet szabadságharcát előkészítő forradalmárokkal azonosították. Bánk alakjába belelátták a fennálló hatalommal kezdetben lojális, majd később szembeszálló magyarságot, Tiborcot pedig a nép képviselőjeként értelmezték.
Ennek köszönhető, hogy a Bánk bán népszerű lett. 1845 és 1847 között 17 előadást tartottak, melyeket közel 20 ezer néző látott.
A negyvenes évek második felére tehát a Bánk bán sikerdarab lett, de hozzá kell tenni, hogy a darab jelentését abban a korban a közéleti-történelmi erők összecsapására szűkítették le, és a hangsúly Petur és Tiborc alakjára helyeződött. A nemzeti-politikai nézőpont sokáig meghatározta a dráma értelmezését.
Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy 1848. március 15-én a felforrósodott hangulatban a pesti nép éppen a Bánk bán bemutatását követelte a Nemzeti Színház igazgatóságától.
Eredetileg mást adtak volna elő, de megváltoztatták az aznapi programot és műsorra tűzték a darabot. Igaz, csak az első felvonást játszották (a forradalmi lelkesedés elsodorta az előadást). Gertrudist Laborfalvi Róza alakította, Jókai Mór későbbi felesége, akit az író ebben a darabban látott először.
A szabadságharc bukása után 1858-ig nem volt szabad előadni a drámát, és utána is még csaknem tíz évig cenzúrázva játszották.
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>