A 18. század a „levél százada” volt egész Európában, az emberek számára szinte életszükségletté vált a levelezés. Ennek oka az volt, hogy ebben az időben, a 18. század utolsó harmadában Magyarországon még nem léteztek (vagy csak rövid ideig) a nyilvánosságnak olyan intézményes formái – kávéházak, klubok, irodalmi szalonok –, ahol az emberek találkozhattak volna, ahol…
Tovább!
Az ősköltészet a népek civilizáció előtti korszakának költészete, művelője az ősköltő. Keletkezése egybefonódik a népek etnogenezisével, nyelvük kialakulásával, mely még az ősközösségi társadalmi forma korában történt. Az íratlan költészet több ezer éves történetre tekint vissza, amelynek mi csak utolsó századait ismerjük a régészeti leletekből és az élő néphagyományból.
Tovább!
Az egyes népek civilizáció előtti korszakának műveltsége egybefonódik a népek etnogenezisével, nyelvük kialakulásával, mely még az ősközösségi társadalmi forma korában zajlott le. Ennek a hosszú korszaknak csak végső szakaszáról vannak ismereteink (régészeti leletek, élő néphagyomány, írott források). Az ősközösség felbomlása több módon történt.
Tovább!
A XV. században, a reneszánsz idején tudatosodott az emberekben először, hogy egy új korszak kezdődött, ekkor alakult ki a középkor (media aetas) fogalma. A magyar középkort kb. 1000-től kb. 1530-ig számítjuk. Ebben az időszakban a feudális társadalmi rendet ideológiailag a keresztény egyház igazolta. A középkori kultúrát a bencés rend alapozta meg, központjai a kolostorok voltak.
Tovább!
Az egyházi irodalom, a vallásos művelődés a feudális uralkodó osztály érdekeit szolgálta, társadalmi bázisa mégis kiszélesedett: a középkor tömegkultúrája lett. A feudális erők érdekeiket vallásos köntösbe öltöztették, ugyanakkor az antifeudális mozgalmak is vallásos köntösben jelentkeztek. A laikus mozgalmak nem támadták az egyház intézményét, csak át akarták formálni. Az eretnekmozgalmak viszont nyíltan egyházellenesek voltak, és a feudalizmus…
Tovább!