A mítosz (latin írással: mythos) kifejezés a görög müthosz szóból ered, jelentése: elmondás, elbeszélés, monda, mese, történet. Epikus műfaj. A mítoszok az emberi kultúra olyan ősi szövegei, amelyek mesés történet formájában adnak egy vallási világértelmezést, megmagyarázva a dolgok eredetét, végső okát és értelmét. A mítoszokat a közösség kiemelkedő alkalmain…
Tovább!
A fabula (latin szó, jelenése: „kitalált történet”, „mese”, fabulista: „meseköltő”) egy epikus műfaj, versben vagy prózában írt tanmese. Maga a mese egy tanulságos, példázatul szolgáló, gyakran csodás és naiv elemekkel átszőtt, kitalált történet, melynek szereplői sokszor emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (lásd: állatirodalom). Gyökerei az ősköltészet…
Tovább!
Az énregény énformában írt regénytípus, melyben az író fikciója szerint a hős maga meséli el a történetet első személyben. Vagyis az elbeszélő szereplőként jelenik meg, és vagy saját maga által átélt, vagy a többi szereplőtől megtudott eseményeket mesél el. Eleinte azért vonzódtak a szerzők az énregényhez mint műfajhoz, mert megerősítette a valódiság látszatát (pl. Swift: Gulliver utazásai).
Tovább!
A históriás ének zenei kísérettel előadott verses, történeti tárgyú epikai műfaj. A magyar irodalomban a 16. században terjedt el. Témája valamilyen fontos, a jelenben vagy a közelmúltban történt, az ország sorsát érintő esemény (vár eleste, csata stb.), amelyről az énekmondó adott hírt hallgatóságának. A históriás ének a feldolgozott témát mindig határozott…
Tovább!
Az episztola kifejezés a görög episztolé (= „küldemény”) szóból ered, és költői levelet jelent. Figyelem, ez a műfaj nem keverendő össze a prózában megírt fiktív levéllel (amilyeneket például Mikes Kelemen, a Törökországi levelek szerzője alkotott). Tehát kizárólag a versbe szedett levelet nevezzük episztolának! Tulajdonképpen egy verses formájú levélről van szó…
Tovább!
A rapszódia eredetileg egy-egy ének volt Homérosz eposzaiból: az a részlet vagy töredék, amelyet ezeknek az eposzoknak hivatásos előadói, az ún. rapszódoszok (görög szó, jelentése: „vándorénekes”) szavaltak el egy-egy alkalommal. A szó jelentése is „kiszakított darab”, minthogy azt a bizonyos részt, töredéket a teljes műből kiszakítva, önállóan adták elő a rapszódoszok.
Tovább!
Az epigramma bölcs gondolatot, fontos igazságot, szellemességet, gúnyt tartalmazó, gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövid vers. Legfőbb műfaji jellegzetessége a tömörség, amely a kezdetektől fogva követelmény volt és az is maradt, viszont ma már nem muszáj, hogy disztichonban íródjon. Egykor ugyanis az elégiához hasonlóan disztichonos költemény volt.
Tovább!
Az óda mai fogalmunk szerint fenséges tárgyról szóló, ünnepélyes, emelkedett hangnemű költemény. Témája többnyire magasztos, terjedelme hosszabb, és törekszik az érzelmi hatásosságra. Általában van valamilyen fontos üzenete, egy eszmét vagy gondolatot bont ki. (szólhat pl. a kortársakhoz a példaadás szándékéval). Szerkezete és ritmikája bonyolult…
Tovább!
Elégián ma a líra műnemébe tartozó, viszonylag hosszabb terjedelmű, fájdalmas, szomorú hangulatú költeményt értünk. Az elégiában a lírai én magába fordul, saját lelkét, emlékeit szemléli, nyugodtan, részletezve, vagy bánatosan vagy panaszkodva. Igaz, nem lehet a műfajt kizárólag hangulata szerint meghatározni, hiszen…
Tovább!