Gabriel García Marquez: Száz év magány (elemzés)
Mitológiai hagyományok a Száz év magányban
A mítosz már az ősidőktől fogva létező kifejezésforma, amellyel régen a közösségek a világot és az életet megmagyarázták. Egy-egy nép mitológiája a közösség minden tagja számára ismert történetekből állt össze, és mindenki számára ugyanazt jelentette.
A mítoszok nem kötődnek helyhez: Európának éppúgy a mítoszok a legősibb történetei, mint Dél-Amerikának, így Marquez saját hazája sajátosságait összemossa az európai kultúrkinccsel (jól ismerte és tisztelte az európai kultúrát). Ez az oka, hogy európaiként egyszerre ismerősnek és mégis távolinak, érdekesnek érezzük a regényt.
Vannak irodalmi művek, amelyek bizonyos mítoszokat „újraalkotnak”, de ezek az újraírt mítoszok már más jelentést hordoznak, mint az eredeti mítosz. Marquez kifordítja az emberiség nagy mítoszait eredeti formájukból, de közben megőriz belőlük annyit, hogy az emberi történelem és kultúra hagyományába belekapcsolódhasson.
Sőt, ennél többet is tesz. Nemcsak újraértelmezi a mítoszokat, hanem új mítoszokat is teremt: a modern ember gyötrelmeit emeli be az ősi mítoszok közé. Például az álmatlansági kór a nagy felejtés mítosza..
A Száz év magányban az elbeszélt események és a szereplők is mitikussá válnak, valamint a mű szemlélete, világképének kifejezésmódja is mitikus. Mit jelent ez?
Macondónak és lakóinak sorsa az egyetemes emberi sorsot példázza. Ez a település nemcsak Kolumbia vagy Latin-Amerika, hanem az egész világ életének színtere.
A mű szereplői és az események egyfajta világértelmezés részei. A regény arra keresi a választ, hogy milyen az egyén és a világ viszonya, honnan ered az élet és mi az élet célja.
Számos motívum van a regényben, amely a mítoszokban is megtalálható. Például José Arcadio Buendía és Ursula Iguarán házassága, akik unokatestvérek. Ez a vétség – a vérfertőzés – jellemző a mítoszokra, ismerjük a Bibliából és a görög mítoszokból is.
A másik bűn, amely miatt az első Buendíának el kell hagynia szülőföldjét, Prudencio Aguilar meggyilkolása. Ennek köszönhető a „Paradicsomból való kiűzetés” motívuma, amely egy nyilvánvaló bibliai párhuzam, majd a nagy vándorlás (26 hónapig tartó átkelés a sierrán), ami a zsidók pusztai vándorlását idézi. Az új haza keresése, majd a honalapítás motívuma szintén gyakori a mítoszokban.
José Arcadio Buendía a regénybeli család ősapja, aki végül az őserdő mélyén telepszik le és megalapítja Macondót. Nemcsak szerepe hasonlít a bibliai Ádáméhoz, hanem tudásvágya is hasonló. Kíváncsi ember, aki nagy erőfeszítéseket tesz, hogy birtokába jusson az évezredek során megszerzett emberi tudásnak és tapasztalatnak. Felfedezi például, hogy „A föld kerek, mint a narancs.”
További bibliai motívumok: második Aureliano jószágának természetfeletti szaporulata Jákob és fiainak történetét idézi az Ószövetségből, az öt évig tartó esőzés a bibliai özönvíz-történetre játszik rá, Remedios mennybemenetele pedig Mária mennybevételével állítható párhuzamba.
A szereplők a görög mitológia alakjaival is párhuzamba állíthatók: Ursula például Héra istennő tulajdonságait hordozza, aki a családi tűzhely védelmezője, Aureliano ezredes pedig sebezhetetlen Akhilleuszként küzd a polgárháborúban.
Élet és halál, jelen és múlt szerves egységet alkot a regény szereplői számára. Melchiades például – akinek alakja a „hírvivő” típusa, a görög mitológiából ismert Hermész mintájára – szabadon jár át élet és halál között.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
Gabriel García Marquez: Száz év magány (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>