Kölcsey Ferenc: Himnusz. A magyar nép zivataros századaiból (verselemzés)
A 7. versszak átvált a múltból a sivár jelenbe, és teljes reménytelenséget, tehetetlenséget, kétségbeesést érzékeltet:
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Háromszoros ellentétet találunk itt, melyek a dicső múlttal állítják szembe a megalázó jelent. Melyek ezek az ellentétek?
- vár – kőhalom
- kedv s öröm – halálhörgés, siralom
- szabadság – kínzó rabság
Ez az ellentétezés érték-és időszemesítés is: a múltbeli dolog (pl. vár) ép, pozitív, teljes, a jelenbeli (pl. kőhalom) pusztuló, hanyatlásnak indult. A múltban virágzó ország voltunk, épek, teljesek, minden értékkel megáldottak, most már azonban csak rom vagyunk.
De ellentétek nemcsak a múlt és a jelen között találhatók, hanem a vers más részeiben is jelen vannak (bal sors – víg esztendő, múltat – jövendőt, védő kar – felé kard nyúl, hős magzajai felvirágozának – lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre).
Ez a versszak tehát kiélezi a 2-6. strófák ellentétező hazaképeit. A magyarságot rabnak és árvának mutatja be, nemcsak az emberiség, de Isten szánalmára is igazán méltónak. („Árvánk hő szeméből” hull a könny, a „hő szem” sírástól égő szemet jelent.)
Mert hiába volt a sok áldozat (vér hullása, siralom, halálhörgés), mindez nem vívta ki számunkra a szabadságot, nem verte vissza az idegen hatalmat, amely ránk telepedett.
Bizony, az egyik legszomorúbb gondolata a műnek az, hogy a szabadságharcok véráldozata nem hozta meg a nemzet szabadságát. Nem véletlen Babits Mihály gondolata, aki szerint nemzeti himnuszunk igazából a szabadság himnusza.
Az „ah” szó egy felkiáltás az „ah, szabadság nem virul” sorban, amely zaklatottságot fejez ki. Említettük, hogy az itt leírt „jelen” nem Kölcsey jelene, hanem egy 16-17. századbeli jelen. Ám lehetséges, hogy a költő a saját korának is akart üzenni, hiszen Kölcsey idején is igaz volt a gondolat: a „szabadság nem virul a holtnak véréből”… A lényeg a 19. században is aktuális volt.
A szavak pontos megértése nagyon fontos, ha érteni akarjuk a verset, ezért térjünk még ki a „zajlik” szóra! Ha a mai jelentését vesszük ugyanis, akkor nem nagyon illik bele a szövegbe. A „zajlik” szó mai jelentése: mozgalmasan folyik, történik. Itt a versben viszont azt jelenti: zaj, hanghatás közepette történik, vagyis „ijesztően hangzik”. Magyarul a „Halálhörgés, siralom zajlik” jelentése „halálhörgés, siralom rémisztő hangjai hallatszódnak” (a kedv és öröm hangjai helyett). A „helyettek” egy régies szóalak, mai alakja (és jelentése): helyettük.
Az utolsó versszak nem egyszerű ismétlése az elsőnek, hanem variánsa: a szövegmódosítások a balsors gondolatkörét mélyítik el. Az ország pusztulása láttán a költő már nem áldásért, csak Isten szánalmáért könyörög.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!
Nagyon jó lett ale írás Kölcsey Ferencről
Nagyszerű, alapos elemzés. Hetven felé járva is tanultam belőle. Elolvasása sokat tett hozzá a mai nap ünnepi hangulatához. Köszönöm és gratulálok. Judit.
Noice segített az irodalom dogába jó sokat
jo let
Nagyon sokat segített nekem, hogy a 4. osztályos tanítványaimmal – így a távoktatás kereteiben – megértessem a verset. Nagyon köszönöm. Elküldöm, hátha kíváncsi vagy, hogy használtam fel egy digitális feladatban.
Nagyon jó elemzés, köszönöm, de a kalász az nem babona, inkább gabonára gondolhatott a költő 🙂
Nagyon sokat segített az érettségihez. Köszönöm
Online tanulásban hasznos segítség az összeállítás! Gratulálok!
Kérdésem: Vörösmarty Mihály versei közül melyek keresztrímesek ill. félrímesek?
Köszönöm Judit!
Magdi