Kölcsey Ferenc élete (1790-1838)
Utolsó évei
Csekén a gazdálkodás mellett nagy gondot fordított unokaöccse, a kis Kálmán nevelésére, és a szatmári főjegyzőséget is megtartotta.
1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett.
Foglalkozott az országgyűlés után induló politikai perekkel is, feliratokat készített többek között Lovassy László és társai, valamint a bebörtönzött Kossuth Lajos ügyében. Élete utolsó hónapjaiban ügyvédként Wesselényi Miklós báró védelmén dolgozott, akit szintén perbe fogtak.
Halála és méltatása
A Wesselényi védelmében írt beszéd nagyszerűen megalkotott mű, de munka közben Kölcsey egészsége megromlott, és amikor egy viharos napon szekéren utazva elkapta egy záporeső és megfázott, a betegség gyorsan elhatalmasodott rajta. Életének 48. évében egyheti szenvedés után 1838. augusztus 24-én Csekén örök nyugalomra tért.
Halála váratlanul, hirtelen következett be. Amikor pár nap múlva Wesselényi magkapta halálhírét, így sóhajtott fel: „Nem közénk való volt.” (értsd: különb volt nálunk, túl jó volt erre a földre). Az Akadémián Eötvös József báró tartott felette emlékbeszédet.
Kossuth Lajos börtönében értesült Kölcsey váratlan haláláról és 1838. szeptember 8-án édesanyjának írt levelében a következő szavakkal fejezte ki döbbenetét: „Oly sokratesi bölcsesség s oly roppant tudomány oly igénytelenséggel, oly catói karakter annyi szerénységgel, oly meleg emberszeretet, oly minden emberi salaktól tiszta szellemiség és személyesített erény, oly gyermeki szelídséggel – mikor volt, hol van s mikor lesz?”
Kölcsey élete valóban a reformkorban kialakult, önzéstől mentes emberideál és a tiszta, eszményi hazafiság legtökéletesebb megvalósulása volt. Kivételes emberi nagysága, ragyogó jellemtisztasága példaképül szolgált kortársainak.
A magyar nemzet kegyelettel emlékszik rá, Szatmárnémetiben két szobrot is emelt neki: 1860-ban Ferenczi István, 1897-ben pedig Kallós Ede alkotását avatták fel.
Hymnusát mint nemzeti imádságot 1844-ben Erkel Ferenc megzenésítette (1844. július 2-án játszották először a pesti Nemzeti Színházban).
Arcképét Szatmár vármegye a gyűlésterme számára megfesttette. Születése 100. évfordulóját 1890-ben országszerte megünnepelték. Emlékére 1881-ben Aradon, 1898-ban pedig Nagykárolyban Kölcsey Egyesület alakult.
A Hymnus keletkezésének 100. évfordulóján, a csonka Szatmár vármegye ideiglenes székhelyén, Mátészalkán tartott vármegyei díszközgyűlés elhatározta, hogy országos adománygyűjtést indít abból a célból, hogy egy méltó mauzóleumot emeljen Kölcsey Csekén nyugvó porai fölé, műveiből pedig új kiadást rendezzen sajtó alá.
Hozzászólások
Kölcsey Ferenc élete (1790-1838) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>