Zrínyi Miklós, az eposz hőse

Zrínyit minden tekintetben a barokk eszményítés, túlzás eszközeivel mutatja be a költő. Érdemeit, kiválóságát azáltal fokozza, hogy bemutatja, milyen erős és hatalmas ellenség volt Szulimán.

Zrínyi bemutatásában is jellegzetes fokozást figyelhetünk meg: az első öt ének emberként, a második öt ének hősként, a harmadik öt ének pedig mártírként ábrázolja.

Így a szigeti ostrom hőse a költő Zrínyi tolla alatt igazi eposzi hőssé válik: erejével és bátorságával kitűnik a harcban, jó hadvezető létére jámbor lelkű, mélyen vallásos ember is. Ezt jól példázza az a jelenet, amelyben először tűnik fel Zrínyi alakja: épp a szent feszület előtt térdel és imádkozik.

Az ellenségeivel szemben is lovagias, ha becsüli vitézségüket: a legyőzött Rahmat béget sem hányja kardélre. Jól bánik a fogollyal, mert tiszteli bátorságát, és becsüli benne az embert, Isten teremtményét.

Arra is szép példa van pl. a IV. énekben, hogy hogyan szedeti össze Zrínyi a csatatérről a halottakat és adja meg nekik a végtisztességet (valószínűleg a költő Zrínyi is így cselekedett, saját magából indult ki).

A csata után vacsorához ülnek és Zrínyi megdicséri a vitézeit érdemük szerint, erőt ad nekik, ebben rejlik nagysága.

A hadi helyzetet is mindig átlátja: tisztában van vele, hogy a török nem a bátorsága vagy a fegyelmezettsége, hanem csakis a létszámfölénye miatt győzedelmeskedhet. Valóban a török seregben van valamiféle bomlás: nem összetartva küzdenek, hanem mindenki a saját érdekéért, a saját hírnevéért. Zrínyi tudja, hogy fegyelemmel, csellel és rendíthetetlen hittel komoly sikereket lehet elérni.

A hűségeskü előtti beszédében Zrínyi harcra buzdítja katonáit, bátorítja (Dávidot, Góliátot, a filiszteusokat említve nekik), a korábbi sikerekkel biztatva őket. Beszél a küzdelem fontosságáról, hiszen nem akármiért áldozzák fel az életüket, hanem a kereszténységért, a hitért, a hazáért, a szabadságért és a családjukért, gyermekeikért.

Itt nagyon fontos a sorrend: első helyen a kereszténység áll, utolsó helyen az életük. Zrínyi tudja, hogy utolsó leheletükig harcolniuk kell, és biztosítja róla katonáit, hogy ameddig csak él, velük együtt fog harcolni, nem hagyja el őket. Valószínűleg tudja, hogy mindannyiuknak meg kell halniuk. Beszéde nem is marad hatástalan: Farkasics például esküt tesz (úgy érzi, esküdnie kell).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!