William Shakespeare: Rómeó és Júlia (elemzés)
Tettváltás-sorozat
A tettváltás-sorozat nem más, mint azoknak a drámai akcióknak a sora, amelyekben a konfliktus megnyilvánul. A klasszikus tettváltásban az egymás ellen feszülő két akarat tud egymásról, de a Rómeó és Júliában mind a szenvedély, mind a házasság titokban marad, így a tettváltás-sorozat is sajátosan zajlik le.
A szerelmesek célja nyilvánvaló: a családi viszály ellenére is együtt akarnak lenni. A tettváltásban ők a cselekvőbbek, ugyanakkor titkolózásuk miatt nagyon magukra vannak utalva.
Segítőik, a dajka és Lőrinc barát nem a szerelem kedvéért segítenek a fiataloknak: a dajka Júlia iránti szeretetből segít, Lőrinc barát pedig a két családot akarja kibékíteni.
A két szerelmes közül Júlia az, aki megpróbálja irányítani az eseményeket. Kettejük közül ő az érettebb és a kezdeményező. Elvégre az ő vallomása hangzik el először, ha nem is Rómeó szemébe, és a házasság is az ő ötlete.
Tybalt halála után az a feladat is Júliára vár, hogy legyőzze önmagát, és ne ifjú férjét, Rómeót hibáztassa a történtekért. Amikor kényszerrel akarják hozzáadni Párishoz, akkor is neki kell megoldást találnia a házasság elkerülésére.
Nem véletlen, hogy Júlia árnyaltabb, kidolgozottabb jellem, mint Rómeó (épp fordítva van, mint Hamlet és Ophelia esetében). Bár Rómeó az, aki bemászik Júlia kertjébe, és ő készíti elő a házasságot Lőrinc baráttal, a nagyobb korlátokat Júliának kell átlépnie azért, hogy szerelmük beteljesülhessen. Ennek oka az, hogy ő a nő, és a nőknek abban a korban sokkal kisebb volt a mozgásterük, mint a férfiaknak.
A véletlenek szerepe a Rómeó és Júliában
Lévén, hogy a tettváltás-sorozat sajátos a drámában, a véletlenek meghatározó szerepet kapnak, ami a történet sorsszerűségét nyomatékosítja.
Számos véletlen esemény történik a drámában, nézzünk példákat:
● Véletlen például az, hogy Capulet báli meghívóját épp Rómeóval olvastatja fel magának az olvasni nem tudó szolga.
● Véletlen az is, hogy Rómeó a szolgájától értesül Júlia haláláról, de mivel Lőrinc barát levele nem jut el Mantovába, azt nem tudja meg, hogy Júlia nem halt meg igazán, csak álomitalt ivott.
● Véletlen, hogy Rómeó előbb ér a kriptába, mint Lőrinc barát.
● Véletlen, hogy Júlia nem ébred fel Rómeó érkezéséig, csak akkor, amikor már késő.
Mindezek a véletlenek, amelyek a cselekménybe bele vannak ágyazva, azt az érzést keltik bennünk, hogy a szerelmeseknek az volt a sorsuk, hogy meghaljanak.
Ezt a sorsszerűséget erősítik azok a szövegrészek is, amelyek előre sejtetik a mű végén bekövetkező tragédiát. Már a dráma elején a szonett formájú prológus előlegezi a végzetszerűség fojtogató légkörét, de Shakespeare nemcsak ezzel készíti elő a katasztrófát, hanem a mű egész motívum-és képrendszerével utal rá.
Például a két főszereplő több megnyilvánulása öntudatlanul a halálos véget jósolja meg. Még nem is ismeri Júliát, de Rómeónak már van valami balsejtelme a báli estélyre indulva, s lelkében úgy érzi, hogy a Sors „…unt életem, / Mit a mellembe zárok itt, gonosz / csellel korahalálba kergeti.”
S ezután a mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása: Rómeó és Júlia szerelmét kezdettől fogva baljós hangulat lengi körül, a halál árnyéka borul a szerelmesekre. Pl. Rómeó azt mondja: „Jön majd a vég, ez itt csak kezdete.” Júlia pedig: „Ott lenn, amint állasz, egész olyan vagy, / Akár a holttest a kriptája mélyén.”
A fiatalok tragédiáját tehát Shakespeare szükségszerűnek láttatja, mivel az új értékrendet képviselik a változóban levő, de még meg nem változott világban. Haláluk ugyanakkor elő is segíti a korfordulást, a reneszánsz értékrend meggyökerezését, hiszen a két család kibékül a végén.
Ezzel a békekötéssel mintegy helyreáll a harmónia a felbolydult világban, csak épp súlyos árat kellett fizetni érte: jelentős értékpusztulás történik.
A tetőpont
A krízis vagy tetőpont a tragikum kiteljesedését jelenti, a tragikum pedig valamilyen nagy veszteséget jelent: egy érték eltűnését, bukását, pusztulását.
A 4. felvonásban van egy szakasz, amikor még úgy tűnik, hogy visszafordítható a sors: bízhatunk abban, hogy Lőrinc barát terve sikerül, de ezek a jelenetek nem védik ki a katasztrófát, csak késleltetik bekövetkezését. A tragikus vég során minden rosszra fordul.
Igaz, a mű zárlata oldja a nézőkben felgyülemlett feszültséget azzal, hogy a Capulet és a Montague család kezet nyújt egymásnak, de ez nem teheti jóvá a történteket. A Herceg záró szavai megrendült, komor és vigasztalan hangulatot árasztanak.
Shakespeare alapvető élménye tehát az, hogy a világ túlságosan durva lelkű és közönséges ahhoz, hogy a jóság, a szépség, a lelki finomság, a tiszta emberség ne pusztuljon el benne.
Rómeó és Júlia környezetében vad szenvedélyek, kaotikus indulatok és érthetetlen gyűlölködések tombolnak, és ez a társadalmi környezet a maga elavult, de még mindig erős és rombolni képes szokásaival megsemmisíti azokat, akiknek a számára a szerelem az egyetlen és legfőbb érték, még az életüknél is drágább, így a halál fenyegetése sem rémíti el őket.
Az egymásért vállalt halál által tragikus hőssé emelkedő fiatalokat az elavult, káros, emberellenes középkori szokások törik össze. Bár ők maguk meghalnak, erkölcsi fölényük győzedelmeskedik és a dráma végén harmóniát teremt, ezért lesz a tragédia megrendítő és felemelő hatású.
Rómeó és Júlia mindazonáltal nem szándékosan lázadnak a középkori szokások ellen: ők csak szerelmüket védik, és ezzel akaratlanul is szembekerülnek a régi, feudális erkölcsökkel. Önkéntelenül lesznek a reneszánsz szabadságvágy hordozói.
Csak a szokások ellen lázadnak, és nem az erkölcs ellen: ezt jól látni abból, hogy házasságot kötnek, mielőtt szerelmük beteljesedne. Megtagadnak mindent, ami szerelmük útjában áll (származásukat, házukat, nevüket, az illemet stb.), de nem az a céljuk, hogy kihívják a sorsot maguk ellen, csak az, hogy egymáséi lehessenek.
Nem menekülnek a halál előtt, sőt, önként rohannak a pusztulásba, mert nem akarnak egy olyan világban élni, amely halálra ítéli a szerelmet.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
William Shakespeare: Rómeó és Júlia (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>