Rómeó és Júlia. Julius Kronberg festménye (részlet), 1885.

Az elemzés vázlata:

● Bevezetés
● Shakespeare életműve
● A Rómeó és Júlia témája
● A Rómeó és Júlia forrásai
● A Rómeó és Júlia szerkezete
● A Rómeó és Júlia műfaja, hangneme, stílusa
● A Rómeó és Júlia cselekménye röviden
● A Rómeó és Júlia alaphelyzete
● A bonyodalom kezdete
● A Rómeó és Júlia konfliktusa
● Tettváltás-sorozat
● A véletlenek szerepe a Rómeó és Júliában
● A tetőpont
● A Rómeó és Júlia szereplői és jellemzésük
● Jellemfejlődés
● Az angol reneszánsz dráma jellemzői a Rómeó és Júliában
● Metaforika a drámában
● Líra a drámában
● A dráma utóélete és jelentősége

William Shakespeare-től származik a híres mondás: „Színház az egész világ”. És drámái is azt az érzést keltik bennünk, hogy ez így van. Minden szereplője a saját játszmáját játssza, olykor másképp adják elő ugyanazt a szerepet, máskor hasonlóan játszanak el egészen különböző szerepeket. De minden szereplőjének megvan a maga szerepe és a maga sajátos viszonya ehhez a szerephez.

Shakespeare a drámairodalom egyik legnagyobb alakja, akinek életéről keveset tudunk: a fennmaradt adatokból nem lehet hitelesen rekonstruálni az életútját.

Shakespeare életműve

Mai ismereteink szerint 37 drámája maradt ránk, de máig vitatott, hogy ezek milyen sorrendben keletkeztek. Még a hiteles szövegüket sem tudjuk megállapítani, mivel a szerző maga nem adta ki drámáit, és hagyatékában sem voltak hiteles kéziratok.

A drámák nyomtatásban megjelent kiadásai a színészek által használt színházi példányok alapján készültek (ám ezekből több változat is volt) vagy a színészek emlékezetére épültek.

Shakespeare drámáinak első gyűjteményes kiadása halála után 7 évvel, 1623-ban jelent meg (két színésztársa adta ki), és 36 darabot tartalmazott. Ezen a kiadáson alapul a modern kiadások többsége, annak ellenére, hogy egyáltalán nem biztos, hogy szövege minden részletében hiteles.

A szerző életművét műfajok és alkotói korszakok szerint szokták csoportosítani, de ez a csoportosítás nem egységes. Előfordul, hogy egy adott művet más-más műfaji kategóriába sorolnak be a különböző irodalmárok. Ennek oka, hogy Shakespeare drámáiban a tragédia és a komédia elemei egyaránt jelen vannak, és a komikumot irónia is árnyalja.

Életművét műfaj szerint 4 csoportra szokás osztani:

1. királydrámák – az angol történelemből merítik témájukat, nevezetesen a 15. századból, a „rózsák háborúja”-ként ismert korszakból, és a hozzá vezető eseményekből. Shakespeare szabadon kezelte a történelmi témát, főként az ember, a hatalom és az erkölcs viszonya érdekelte.

Nevezetes királydrámái pl. II. Richárd, IV. Henrik, V. Henrik, VI. Henrik, III. Richárd

2. vígjátékok – gyakran egy szerelmi bonyodalom köré épültek, cselekményükbe Shakespeare a tréfa és a bohózat elemeit is beleszőtte, pl. gyakori szereplő volt egy bolond, bohóc vagy csínytevő, aki mulatságos helyzeteket hozott létre vagy reflektált más szereplők tulajdonságaira vagy az eseményekre.

Később olyan jellemeket alkotott, amelyek okossággal vagy ravaszsággal képesek voltak megoldani a drámai helyzetet. Az emberi kapcsolatok árnyalt elemzése is egyre nagyobb szerepet kapott.

Nevezetes Shakespeare-komédiák pl. Sok hűhó semmiért, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy amit akartok, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy

Voltak ún. keserű komédiái is, amelyek társadalmi vagy erkölcsi kérdéseket boncolgattak, és fő esztétikai minőségük az irónia volt. Ezekben a történetekben a vígjátéki konfliktus nem oldódott meg maradéktalanul, így nem elégítették ki a nézők elvárását.

Ilyen ún. problémaszínműve pl. Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár

3. tragédiák – az utókor által legtöbbre tartott művei ebben a műfajban születtek, pl. Rómeó és Júlia, Machbeth, Othello, Hamlet, Lear király

4. színművek – műfajilag összetett alkotások, amelyekben sem a komikum, sem a tragikum nem válik meghatározóvá. A végén mégis elsimulnak az ellentétek, fontos szerepet kap az irgalom és a megbocsátás gesztusa.

Egyes elemei a görög mitológiában gyökereznek, így előfordul benne varázslat, természetfölötti történés, és nagy a véletlen szerepe.

Nevezetes színművei: Téli rege, A vihar

Az általánosan elfogadott nézet szerint Shakespeare pályáját 4 korszakra lehet osztani:

1. korszak: 1594-ig tart a művészi kísérletezés korszaka, ekkor születtek az első királydrámák (pl. VI. Henrik, III. Richárd) és a korai komédiák (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy)

2. korszak: 1595-1600-ig tart az érett drámaművészet korszaka, ekkor újabb királydrámák születtek (II. Richárd, V. Henrik), vígjátékok (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) és néhány kiemelkedő tragédia (Rómeó és Júlia, Julius Caesar).

3. korszak: 1601-1608-ig tart a nagy tragédiák (Hamlet, Othello, Lear király, Machbeth) és a sötét komédiák korszaka.

4. korszak: 1609-1613-ig tart utolsó korszaka, ekkor születtek regényes színművei (Téli rege, A vihar).

Életműve nem merült ki a drámaírói tevékenységben. Két hosszabb epikus költeményt is írt (Venus és Adonis, Lucretia elrablása), és megalkotott egy 154 szonettből álló versgyűjteményt.

A korabeli felfogás a drámákat nem tekintette igényes irodalomnak, talán ez az oka annak, hogy Shakespeare életében csak szonettjei és epikus költeményei jelentek meg nyomtatásban. Az utókor ezzel szemben a drámákat tartja Shakespeare csúcsteljesítményének.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!