Vörösmarty Mihály: Szózat (verselemzés)
A 6. versszak kapcsol vissza a jelenbe, amely nem áll szemben a múlttal, hanem egyenes folytatása annak:
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
A balszerencse itt ugyanazt jelenti, mint a Himnuszban a balsors: a történelem viharaira utal a költő.
A „viszály” szót fontos közelebbről megvizsgálni, mert régen nem azt jelentette, amit ma, s emiatt sokan sokáig félreértelmezték ezt a sort. A félreértésnek oka az is, hogy volt egy olyan magyar történelmi felfogás, mely szerint a magyarok legnagyobb átka a turáni átok, azaz a belső villongás, a belviszály.
A turáni átok egy legenda, mely szerint a kereszténység felvételekor Szent István üldöztetni kezdte a pogány magyar ősvallás papjait, a táltosokat, akik emiatt megátkozták a magyar népet: legyen köztük széthúzás, ellenségeskedés (a monda egyik változata szerint 1000 évig, a másik szerint addig, amíg a keresztény hitet a magyarok megtartják).
Erre a történelemszemléletre sok példát lehetne hozni Berzsenyitől, Kölcseytől, Kisfaludy Károlytól is, bár ők nem a „viszály” szót használták rá. Az elemzők tehát sokáig azt hitték, hogy itt Vörösmarty is arról beszél, hogy bezzeg, ha összefogtunk volna, akkor nem ért volna annyi balszerencse.
Csakhogy Vörösmarty korában a „viszály” szó azt jelentette: baj, viszontagság, küzdelem, harc. (Gondoljunk A vén cigány c. vers e két sorára: „Majd ha elfárad a vész haragja, / S a viszály elvérzik a csatákon”!) Azaz a viharos történelmet, a nehéz történelmet akarta kifejezni a „viszály” szóval Vörösmarty.
A magyarság a szenvedések, veszteségek ellenére is megmaradt, ha lélekszáma csökkent is: „Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.” Ez a megmaradás végeredményben győzelemnek számít a Sors ellenében.
Az „él” igét a költő a sor elejére helyezi, ezáltal kihangsúlyozza (az inverzió, szórendi csere eszközével él). Azt fejezi ki vele, hogy a dacos, harcos múltat és a kockázatos jelent is öntudatosan felvállalja.
A 7. versszaktól egy másik idősíkba lépünk át: a jövőbe. A vers legfontosabb és legtöbbet vitatott része a következő 6 versszak (7-12.).
Emellett a 7. versszakban található a Szózatnak egy másik, a korban újnak számító s emiatt fontos motívuma: a magyar történelmet nem önmagában, hanem a világtörténelem részeként fogja fel:
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
A költő itt a nagyvilágot szólítja meg, amely a döntőbíró szerepét tölti be. Vörösmarty a kicsi, de hősies nép történelmi öntudatával, bátran fordul a világ népeihez, és hozzájuk fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért. Nem szánalmat kér az emberiségtől, hanem igazságot a beletartozás jogán.
A magyarság része az emberiségnek, a magyar történelem része a világtörténelemnek, márpedig ez hivatkozási alap a számunkra. A magyar múlt hozzájárult az egész európai, sőt az egész emberi történelem kibontakozásához és fejlődéséhez (gondoljunk pl. az „Európa bástyája”-szerepre!)
Tehát nemcsak az önös életösztön diktálja a fennmaradásunkért vívott küzdelmet, hanem – ahogy Széchenyi is emlékezetes módon megfogalmazta – az emberiség számára kívánunk megőrizni egy nemzetet, amelynek kultúrája nélkül a világ szegényebb lenne. Az egyén tehát nemcsak nemzetét, hanem az emberiséget is szolgálja hazaszeretetével.
A magyar hazafias lírában a Szózat az első olyan vers, amelyben a magyar tagja lesz a népek hazájának is. Vörösmarty egy új gondolatot, a nemzetköziség gondolatát vitte be a hazafiság értelmezésébe, haza és emberiség szintézisét alkotva meg ezzel.
Azaz maga a gondolat nem volt új: ezt a gondolatot nemzet és emberiség viszonyáról már Kölcsey is kifejtette a Parainesisben, de Vörösmarty volt az, aki versben újrafogalmazva elültette a magyar hazafiak tudatában.
Ha a világot szabad és elnyomott népekre osztjuk fel, akkor az elnyomott népek, mint a magyar is, szenvedéseikkel kiérdemelték a szabad világ szolidaritását. Ez a dicső nemzeti múlt mellett egy új erkölcsi erőforrás a számunkra.
A vers centrumában álló sor: „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált” a nemzet jövőjének kérdését veti fel. Itt jelenik meg először az a vagy-vagy dilemma, élet vagy halál kérdése, amit alább a jövőről szóló strófákban majd kifejt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: Szózat (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>