A Szózat értelmezése

A Szózat az emberekhez szól, a magyarokat szólítja meg, és egy morális, erkölcsi igényű figyelmeztetés a fő üzenete: légy hű a hazádhoz!

Túllép a Himnusz történelemlátásán és valláserkölcsi fogalmain, azonban odáig nem jut el, mint Petőfi a Nemzeti dalban, hogy cselekvésre szólítson fel, azaz nem forradalmi vers. Pátosza inkább morális, semmint politikai (ebben az értelemben inkább a Himnusszal rokon, mint a Nemzeti dallal).

A megszólítás, „oh magyar”, sem annyira felhívó jellegű, mint inkább bensőséges: a költő arra kér, hogy szálljunk magunkba, mélyedjünk el.

Vörösmarty nemzetfogalmába egyébként már nemcsak a nemesség tartozik bele, mint Berzsenyinél: ő már az egész magyarsághoz szól, beleértve a pórnépet is. A Zalán futását még a nemesi nemzethez írta, de a Szózat idején már meg akarta szólítani a „munkás pórt” is, aki „bár észrevétlen, dolgozik a hon derületén”, mint Honszeretet c. versében írja.

Vörösmarty tehát a magyar néphez intéz szózatot, az egész nemzethez. Azonban mivel E/2. személyt használ, közvetlen, bensőséges kapcsolatot teremt az olvasóval (vagy hallgatóval, ha szóban hangzik el a mű). Ezáltal a személyesség által a hazaszeretet, a haza iránti hűség az egyes ember becsületbeli ügye lesz.

Az egyes szám második személyű beszédhelyzet révén tehát az egyes embereknek külön-külön üzen a vers beszélője, és azonosul velük. Amit mond, az nemcsak számukra szóló üzenet, hanem saját személyes gondolatai is. A vers tehát önmegszólító is, hiszen a magyar nemzetbe a költő is beletartozik.

A Szózat keretes vers: az első és az utolsó két versszak a kerete. Sok helyen olvasni, hogy a keretben Vörösmarty felszólít minket a hazaszeretetre és követeli a haza iránti hűséget, pedig nem annyira felszólítás és követelés, hanem inkább kérés érezhető ezekben a versszakokban.

Sőt, mondhatni, épp a nyitó versszakok a legbensőségesebb, legintimebb hangulatú strófák: követelés csak annyi van bennük, amennyi minden igaz tanításban fellelhető.

Ugyanez mondható el a szónokiasságról: nem olyan retorikus színezetű a két első versszak, mint első pillantásra tűnik. Nem mozgósításra törekszik a költő. Az első két sort talán még lehet pátosszal szavalni, de a keret többi része csupa intim, bensőséges képből áll:

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A mű felütése nemes pátosszal áthatott, határozott és ünnepélyes hangulatú.

Az első két versszakban különös nyomatékot kap a kicsit hosszabb, élénk ritmusú „rendületlenül” szó. Mi már megszoktuk ezt a szót, és nem érzékeljük, milyen hatalmas költői lelemény volt, hogy Vörösmarty éppen ezt használta az állhatatos hazaszeretet kifejezésére. Állítólag hetekig kereste Vörösmarty a rendületlenül szót.

A nyitó versszak megmagyarázza a haza fogalmát: az egyes ember számára a haza a kezdet és a vég, az életnek értelmet adó keret. Sorsunk elválaszthatatlan tőle.

A haza nem más, mint életünk színhelye: itt ringott a bölcsőnk és majd ez a föld ad nekünk nyughelyet, amikor eltávozunk az élők sorából. A haza az a hely, amely felnevel minket és gondoskodik rólunk. Minden embernek bensőséges élményei kötődnek hozzá.

Mit jelent az, hogy a haza „ápol s eltakar”? Az „ápol” szó még csak-csak érthető: gondoz, nevel; de ahhoz, hogy az „eltakar”-t megértsük, tudnunk kell, hogy a szó eredetileg azt jelentette: eltemet. (Sok vidéken a halottat ma is „eltakarítják”.)

A születés intim, bensőséges képe, az elmúlás szomorúsága, a fölnevelkedés, a gondoskodás gyengédsége mind a hazához, az anyaföldhöz kötődő fogalmak. Már-már idilli érzésvilága van az első versszaknak.

Ami közös bennünk magyarokban, az a hazánk, és ennek az egyes emberen túlmutató közösnek a fontosságát úgy érzékelteti Vörösmarty, hogy a haza fogalmát a személyes élet eseményeihez kapcsolja. Mindannyiunk által ismert dolgok jelentik a hazát, mint bölcső-sír, születés-halál, és ami a kettő között történik, legyen az áldás vagy sorscsapás.

Lehet-e ennél tömörebben és szívbemarkolóbban megfogalmazni a hazával való szétszakíthatatlan összeforrottság érzését? A költő szándéka az, hogy felelősségteljesen mélyedjünk el magunkban és gondoljuk ezt végig.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!