A Szózat szerkezete

A Szózatnak a szónoki beszédekre emlékeztető szerkezete van (előbb megszólít, aztán indokol, végül ismét megszólít). Ennek oka a kiáltvány jelleg: a költő a magyarsághoz intéz felhívást.

Szerkezetileg a Szózat három nagy részből áll:

1. Az első rész az 1-2. versszak, amelyben a költő megszólítja a magyarságot. Már itt az elején megjelenik a mű legfontosabb üzenete: légy hű a hazádhoz, mert ez erkölcsi kötelességed. A továbbiakban ezt az állítást egyre erősebb érvekkel támasztja alá Vörösmarty. Hangvétele költői, magasztos.
2. A második rész a 3-12. versszak, az indoklás-rész, amelyet idősíkokra lehet bontani.

• A 3-5. versszak a múltról, a gyökerekről szól. Ez a haza, itt gyökerezik a múlt, az egyes emberek múltja, figyelmeztet a költő. Itt küzdöttek a legnagyobb magyar hősök, ezért a földért. A haza természeti leírása hiányzik, de megvannak a honvédő harcok, történelmi képek.
• A 6-9. versszak a jelenről szól. A költő biztatni próbál, és már nemcsak a magyarokhoz szól, hanem az egész világhoz (a magyarságot a világ részének látja). A nemzet helyzetén töpreng.
• A 10-12. versszakban a jövőbe tekintünk. Lehet, hogy jobb kor köszönt ránk, de az is lehet, hogy a teljes pusztulás (felvetődik a nemzethalál gondolata). Van olyan elemzés is egyébként, amely már a nemzet sorsán meditáló 8-9. versszakot is a jövőről szóló szakaszoknak tekinti.

3. A harmadik rész a 13-14. versszak, ahol visszatér a verset indító felhívás, de kicsit másképp: a „légy” felszólító ige kerül előre, ezáltal az erkölcsi felhívás a végén még hangsúlyosabb lesz.

Bár felépítése retorikus, maga a költemény nem retorikai hatásosságra törekszik, hanem mélyen átélt érzéseket fogalmaz meg: int, emlékeztet, emlékezik, bízik és biztat, remél, áhít, gyászol és töpreng.

Alaphangja nem szónokias, nem mozgósítani akar, hanem közös gondolatokat mond ki és közös gondokat fogalmaz meg. Ebben rejlik közösségi ereje. A Szózat tehát nem olyan vers, amit szónokiasan kell szavalni, vagy amivel mozgósítani kell, mert hangvétele ahhoz túl személyes és bensőséges.

A Szózat versformája, verselése, ritmusa

A Szózat 14 versszakból áll, versformája ún. skót balladaforma. Négysoros, félrímes (x a x a) versszakokból áll, a szótagszám 8-6-8-6. A sorok jambusi lüktetésűek, négyes és hármas jambusokból állnak. Ezt a strófaszerkezetet már korábban is ismerték a magyar irodalomban, Kölcsey is írt skót balladaformájú verset (Fejedelmünk hajh! vezérünk hajh!).

Ez a forma, és a benne rejlő verszene izgatottságot, nyugtalanságot, feszültséget, zaklatottságot érzékeltet. Ennek a feszültségnek 3 forrása van:

1. A dallam minduntalan megtörik a hosszabb és rövidebb sorok folytonos váltakozása miatt.

A 8 szótagos, hosszabb sorok és a 6 szótagos, rövidebb sorok több szempontból is ellentétben állnak egymással:

• • • a rövidebb sorok rímelnek, a hosszabbak nem
    • a rövidebb sorok végén a versmondatnak is vége van (egy-egy gondolat hangzásbelileg is lezárul), a hosszabb sorok végén ellenben áthajlások (enjambement-ok) vannak, kivéve a 9. és 10. versszakot, ill. némileg a 6-kat is.

2. A ritmust úgy alkotta meg Vörösmarty, hogy a megfelelő helyeken lassuljon és ezáltal ünnepélyesebbé tegye a hangvételt. Ezt úgy érte el a költő, hogy a gyorsan pergő, emelkedő jambusokat adott helyeken (a statikusabb képeknél) spondeusokkal fékezte le. Ezáltal a lüktetés tompább lett, a ritmus nyugodtabb.

Az egyes versszakokban 1 és 8 között van a spondeusok száma. A legtöbb spondeus a 2. és a 14. versszakban található, tehát ezek a strófák a leglassabbak, legünnepélyesebbek.

A legkevesebb spondeus a 8., 9., 11. és 13. strófában van, így ezek a versszakok a legpergőbbek, ezekben vannak a szenvedélyesebb, mozgalmasabb, dinamikusabb képek, itt hangoznak el a nagy erejű kijelentések.

Néha az is előfordul, hogy a jambusok pergését nem spondeus, hanem trocheus vagy pürrikhiusz akasztja meg. A pürrikhiusz két rövid szótagból álló versláb (UU).

Tehát a vers eltér a szabályos ritmusszerkezettől: ellentét feszül az ideális szerkezet és a megvalósult ritmus között is. Nem meglepő módon a ritmusideáltól legjobban eltérő két verssor: „Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt élned halnod kell.” (a 7 versláb közül 6 spondeus). A nyújtott, lassúbb lejtés a gondolat fontosságára figyelmeztet.

3. A Szózat verselése időmértékes, de ütemhangsúlyosan is ritmizálható. Az ütemhangsúlyos verselés ereszkedő lejtése is szembefordul az emelkedő jambusokkal, ami újabb feszültséget eredményez.

Az is feltűnő, hogy a 6 szótagos sorokban végig a felező hatos ritmikája érvényesül (a 28-ból 17 ráadásul tiszta felező hatos, az ütemhatár a szóvégen van és nem a szó belsejében).

A romantika kedveli az érzelmi-hangulati ellentéteket, az erős és végletes szenvedélyeket. Ez a versforma, versdallam tökéletesen illeszkedik a képek által is kifejezett belső feszültséghez, zaklatottsághoz.

Egyszóval költői bravúr az, ahogy Vörösmarty a vers formáját a mondanivalóhoz igazította. Már a Szózat megírása előtt is kedvelte ezt a versképletet, 1835-36-ban több versét is ebben a versformában írta.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!