Vörösmarty Mihály: Szózat (verselemzés)
A nagy nemzeti temetés, a tömegsír víziója után Vörösmarty visszatér a jelen feladataira. A két jövőkép közül a jobb kor eljövetelére csak akkor van esély, ha mindenki megteszi azt, amit a haza követel tőle.
Ezért az utolsó két versszakban (13-14. strófa) a nyitó versszakok felhívása hangzik el újra, azonban némi változtatással térnek vissza a nyitó gondolatok:
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
Figyeljük meg, hogy nem szó szerint tér vissza az első strófa, hanem szórendi változtatásokkal!
A strófa elejére kerül a „Légy híve” felszólítás, így ami a vers elején még csak kérés volt, a vers végére nyomatékos erkölcsi paranccsá erősödik.
A „rendületlenül” szó jelentéstartalma is megsokszorozódik. Ez a szó egyébként meghatározó szava a költeménynek, nemcsak a jelentése, hanem a hangzása miatt is. Hangfestő jellege van ugyanis: a megfeszített, de végül diadalmaskodó erőt érzékelteti.
Az első versszak intimebb, statikus képei helyett a 13. versszakban mozgalmasabb képek, igei metaforák állnak. A harmadik sorban a „bölcső” és a „sír” helyére (amelyek állóképek) az „éltetőd” és az „elbukál” szavak kerülnek, amelyek sokkal dinamikusabbak.
Mit ért azon a költő, hogy „elbukál”? Először is ez a szó egy régies igealakba, elbeszélő múltba van téve. Ma az „elbukik” szó vagy azt jelenti, hogy megbotlik, azaz fizikailag elesik, vagy azt, hogy erkölcsileg botlik meg, esetleg azt, hogy vereséget szenved, kudarcot vall. De mit jelentett a 19. században?
Az „elbukik” szó olyan szavakkal áll rokonságban, mint az „alábukik” (pl. víz alá bukik) vagy a „lebukik”. Tehát a nemzetnek az a tagja, az a hazánk fia, aki „elbukik”, csakis a föld alá, a sírba „bukhat le”, azaz meghal.
A verssor tehát – „Ez éltetőd, s ha elbukál, / Hantjával ez takar” – azt jelenti: a haza éltet téged, és ha meghalsz, a haza földjébe leszel eltemetve.
Ezzel ugyanakkor a nemzethalál lehetőségét is újra felveti a költő, de úgy, hogy az egyén sorsához kapcsolja, személyessé teszi: az egyén a nemzet sorsában osztozik. Az egyén élete a nemzet létéből táplálkozik, ezért ha a nemzet elbukik, az egyén is elbukik.
A ritmus is más egy kicsit: nem olyan lassú, ünnepélyes, mint az 1. strófában, lüktetése tisztább, mintha a belső harc csillapodni kezdett volna.
Az utolsó versszakban változatlanul tér vissza a 2. strófa szövege, mégis jóval többet mond annál. Sűrítve ott vannak benne azok az érzések és gondolatok, amelyek a vers folyamán hangot kaptak.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Az utolsó négy sorban a hazához való rendületlen hűség új értelmet nyer. Magába foglalja a balszerencsés múltat, a jelen megpróbáltatásait, s azt az elkötelezettséget, hogy akár a nemzethalált is vállaljuk, de a hazánkat nem hagyjuk el.
A hangvétel itt már fáradtabb, megviseltebb, de nem kevésbé eltökélt. A Szózat nem pesszimista vers: végkicsengése az, hogy minden körülmények közt helyt kell állni. Habozás nélküli, rendületlen kitartásra tanít, ha kell, a harc vállalásával is. Egészében véve elszánt optimizmus sugárzik belőle.
Ugyanakkor van a műnek olyan értelmezése is (Martinkó Andrásé), amely szerint a Szózat az egyik legkétségbeesettebb magyar vers, mert a nemzethalál valójában nem csupán lehetőség, hanem végkövetkeztetése a versnek. Olyan történelmi végzet, amit nem lehet elkerülni: a költő csak az erkölcsi méltóság, az emberség és a hazaszeretet parancsát tudja szembeállítani vele. Ez a vélemény szerepel az egyik tankönyvben is.
Ezzel szemben Tóth Dezső szerint, aki monográfiát írt Vörösmarty Mihályról, a Szózat nemzethalál képe nem jóslat, hanem egy addig meglevő és aztán eltűnő pesszimizmus utolsó jelentkezése. Ám ez a pesszimizmus anélkül van jelen a versben, hogy a mű buzdító, mozgósító alaphangján bármit is változtatna. Sőt, a nemzethalál-versszakok utáni helytállásra buzdítás még hevesebb és magasztosabb lesz, mert érvényük immár a hősi halálra is kiterjed.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 12. oldalra!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: Szózat (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>