Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka (elemzés)
A lány a vadásztól a „királyi vad” elnevezést kapja, aki meglepve, ujjcsettintő elismeréssel fogadja megjelenését. Azaz a kalandra éhes férfi elejtendő vadhoz hasonlítja a felbukkanó nőt, ami régi közhely a szerelmes vadászkalandokat megéneklő művekben.
A „királyi” jelző kettős értelmű: egyrészt arra utal, hogy a vad fenséges, azaz a férfinak testi mivoltában tetszik a lány, másrészt arra, hogy vad a király jogos tulajdona, jussa, azaz a király a birtokosa a vadként megjelenő lánynak. Minthogy a vadászról később kiderül, hogy ő maga a király, jogos tulajdonát veszi birtokba, amikor a lány után iramodik.
A vadász hirtelen fellobbanó, érzéki természetű vágya rokonítható a lány homályos vágyakozásával, amit a pillangó kergetésével él ki. A „tündér” kedvtelés valamiféle sejtelmes, titokzatos, irracionális vágy megélésére utal, melyben a lány és a vadász osztozik: a szavak muzsikája is kifejezi közelgő egymásra találásukat, hiszen rokon természetű vágyaik vannak, és rokon a kielégítetlenségük is.
A feudális férfimentalitásra jellemző közönséges, nyers érzékiség nyilvánul meg abban, hogy a férfi az útjába kerülő lányt csak egy elejtésre váró vadnak tekinti. A vadászat és a szerelem összefüggése az antikvitás óta ismert toposz (a vadászat tipikusan férfitevékenység, amelyben benne rejlik az ösztönök kiélésének lehetősége: a vadászat során a vadász szervezett formában uralkodik az ölés iránti vágyán). A vadászat mint szerelmi allegória során a férfi uralma alá akarja hajtani a vadként üldözött nőt, és ha sikerül elkapnia, akkor a nőnek nincs más választása, mint alávetni magát a férfi akaratának. Ez annyit jelent, hogy a férfi mintegy erőszakkal szerzi meg a nőt.
Itt is ez történik, de csak egy bizonyos pontig. Az üldözés, kergetés után a lány elkapja a pillangót, a vadász megragadja a lányt, a pillangó pedig elszáll. Ahogy a férfi gyönyörrel foglyul ejti zsákmányát, s teljessé válik uralma a kiszolgáltatott lány fölött, abban érezhető valami a vadásznak a vaddal szembeni fölényéből, mintha átháramlana a vadász-vad viszonyból valami a férfi-nő viszonyba.
Igen ám, de a találkozás leírása itt megszakad. A zajos mozgalmasság után mintha egy időre nyugalom, csend állna be, amikor a lány rabbá válik a férfi szemének sugaránál. A rabbá váló lányra vonatkozó sorok passzív odaadást, a kezét kinyújtó férfira vonatkozó sorok pedig megszerzést, birtokbavételt fejeznek ki. Az erdő vadjait (és mint később kiderül: az egész országot) uraló férfi kiterjeszti hatalmát a lány fölé is.
Vörösmarty szándékosan nem jelzi egyértelműen, hogy a szerelmi kaland hogyan folytatódik. Nem tudjuk meg, mi történik ezután, de annyi elmondható, hogy az egyszerű vadásznak öltözött király méltatlan szándékkal, a sikertelen vadászat unalmában mintegy kedvtelésből, nagyúri passzióból veszi üldözőbe a lányt. A kezdetben játéknak, könnyelmű kalandnak induló ismeretségből azonban igazi és végső soron tragikus szerelem bontakozik ki.
A II. részben már egy szerény házba lépünk be, ahol a ház gazdája, az ősz Peterdi kerül a középpontba. Pohárköszöntőjének funkciója az, hogy a történetet időben elhelyezhessük, ugyanis akkor tudjuk meg, hogy a XV. században vagyunk, amikor az öreg Hunyadi Jánosra emeli a poharát, akit már „húnyt vezér”-ként emleget. Egy dologból jöhettünk volna rá már az elején arra, hogy a történet a középkorban játszódik: a vadász „felajzott nyílra” vár vadat, azaz nem puskával, hanem számszeríjjal vadászik. De ezen jó eséllyel átsiklik a tekintetünk, és csak itt lokalizáljuk a szóban forgó történelmi korszakot.
A derék veterán tehát a régi udvarházak szokása szerint pohárköszöntőt mond, előbb Hunyadi Jánosra, aztán a királyra, és ekkor történik meg az a furcsaság, hogy a vendég a királyra nem akar inni. Sőt, „Vér tolúl arcára”, ami azt jelzi, hogy valamilyen gondolat felzaklatta, aminek nem ad hangot.
Ez az a pont, amikor a vadász zavara, pirulása megsejtetheti az olvasóval, hogy a vendég maga a király. Első olvasáskor azonban ez nem biztos, hogy feltűnik, és ha igen, akkor is legfeljebb csak sejtés. Valószínűbb, hogy majd a végén döbbenünk rá az igazságra a hősnővel együtt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>