A Liszthez szóló ódában Vörösmarty valójában önmagáról vall: saját, 1841-ig megtett útját foglalja össze és beleolvassa Liszt zenéjébe saját költészetének hatását és célját. Az ő versei is, Liszt zenéje is a „tiszta szenvedély” felébresztésének feladatát látják el, amely nagy tettekre serkenti a hazafiakat.

A Liszt Ferenchez írt ódát több dolog is összeköti A vén cigány című verssel, amelyet mintegy megelőlegez.

Mindenekelőtt versforma terén előlegezi meg, ugyanis mindkettő trochaikus formában íródott. Míg nagy nemzeti ódáit (Szózat, Az élő szobor, Az úri hölgyhöz, Honszeretet, Hymnus) jambusokban írta Vörösmarty, és jambikus formájú a Gondolatok a könyvtárban, Az emberek, valamint az Előszó is, addig a muzsikusokhoz szóló két nagy költemény trochaikus.

A trochaikus vers közel áll a magyaros ütemhangsúlyos verseléshez, mivel a kezdő szótag mindkettőben hangsúlyos. A trochaikus verset ezért gyakran ütemhangsúlyosnak érezzük, annak ellenére, hogy időmértékes.

Nem véletlen tehát, hogy a Liszt Ferenchez írt óda és A vén cigány is magyarosként érzékelhető ritmusban szólal meg, hiszen a magyar zene élménye nyomja rá a bélyegét mindkettőre. És ahogy Lisztet biztatja a költő, hogy „Zengj nekünk dalt”, úgy buzdítja a cigányt is: „Húzd rá cigány”.

Mindkét versben megjelenik a viharban megtisztuló föld, a világra eljövő ünnep is: a Liszt Ferenchez 5-6. versszaka mintegy megelőlegezi A vén cigány utolsó két strófáját, hiszen arról szól, hogy a véráztatta föld felderül, elülnek a düh szörnyei, eljön a béke, és diadalmaskodik az emberi ész és kéz munkája.

Befejezés

Az 1839-40-es országgyűlést követő néhány éves korszak, amelyet a megújult remények jellemeztek, hamar lezárult. 1843-tól egyre világosabbá vált a nemesi reformmozgalom ellentmondásossága, gyengesége, hiszen a polgári átalakulást olyanok vezették (a nemesség haladóbb szellemű tagjai), akik ha elérik céljukat, maguk is áldozatok, vagy legalábbis vesztesek lesznek. 

Ráadásul az elnyomás is erősödött Bécs részéről. Ahogy az 1832-36-os országgyűlést megtorlás követte, ezt az enyhült időszakot is keményebb idők váltották fel. 1844-ben például kivették Kossuth kezéből a radikálisan ellenzéki Pesti Hírlapot, hogy eszméit nehezebben terjeszthesse.

A csalódást hozó politikai események következtében Vörösmarty is elbizonytalanodott, hite megingott. Költészetében lezárult az ódák korszaka és átadta helyét a gondolati lírának.

A kérdések, a töprengés, a vívódás terhe alatt széttöredezett a költő ember-, nemzet- és társadalomszemléletének ódai egyneműsége (a 40-es évek elejének ódái egyneműbbek, mint a haza és emberiség kérdéseivel vívódó nagy költemények).

A keserűség, az öngúny és a kétségbeesés hangjai jelentek meg verseiben, ezáltal lírájának esztétikai arculata, stílusa is megváltozott.