A Liszt Ferenchez formai jellemzői, műfaja, hangvétele

A vers felépítése is olyan, mint a romantikus zeneművek egymásba olvadó motívumai. Babits Mihály szerint a mű költői képeit a zene kapcsolja egybe, és minden egyes képből a végtelenbe nyílik kilátás.

A mű 14 versszakból áll. 85 sorából 23 sor kezdődik az „és” vagy az „s” szóval, mintha az ismétlés által egy zenemű elejtett, majd ismét felhangzó motívumkombinálását imitálná öntudatlanul versben Vörösmarty. Az alapgondolat kromatikus fokozását hajtja végre.

A képek, szenvedélyek, képzetek fokozása, valamint az egymásba kapaszkodó, egymásra torlódó, egymást erősítő és végletekig feszítő látomások, sejtések, megérzések sora az elszakadni akarás nagy romantikus kísérletét fejezi ki (a bénító múlttól és jelentől való elszakadásét – ugyanakkor ragaszkodik is a múlthoz és a jelenhez is).

Szigethy Gábor felosztása szerint a vers négy szerkezeti egységből áll.

Az 1. egység az első hat sor, amely szenvedélyes, kétségbeesett kérés Liszthez meghallgatásért.

A 2. egység a következő 18 sor, amely megidézi az elmúlt századokat, amikor balsors sújtotta a magyarságot, és ezzel szembeállítja a sokkal jobb jelent.

A 3. egység a 25. sortól a 49. sorig tart. Felszólítja Lisztet, hogy zengjen dalt nekünk, harci riadót, feledtető diadalmi éneket.

A 4. egység az utolsó 36 sor, amely egy felismerést tartalmaz: kétségbeesés, múltidézés, felszínes diadalének helyett cselekednünk kell, amíg nem késő, amíg lehet – mindannyiunknak.

Tóth Dezső felosztása szerint azonban a vers két, majdnem egyenlő részből áll. Az első 6 versszak egyetlen megszólítás, a következő 8 versszak pedig kérés.

A vers műfaja óda. Persze ez a műfaj Vörösmartynál nem a Berzsenyi-féle klasszikus óda folytatását jelenti, hanem az ódának azt a változatát, amilyen a romantika idején volt (a klasszikus óda belső és külső formái is fellazultak).

Sőt, még a Szózathoz képest is tovább bomlottak a viszonylag szigorúbb, zártabb formák. A Liszt Ferenchez a Szózat szigorú rendjével, arányosságával, keretességével szemben oldottabb, rapszodikusabb mű.

Az óda pindaroszi típusát alkalmazta Vörösmarty, így az érzelmi telítettség miatt gyakran a rapszódia irányába mozdul el a vers.

A rapszódia jegyei: ünnepélyes hangvételű a vers, de egyben zaklatott is. Az és, s kötőszavakkal kezdődő sorok a lázas sietség képzetét keltik. Ugyanezt a hatást váltja ki az, hogy több versszak esetén is átível a mondat az előző versszakból a következőbe.

A szerkezeti egységek sem különülnek el világosan, így nem csoda, hogy az egyes elemzők másként tagolják. Van, aki szerint a Liszthez intézett három megszólítással tagolható legjobban.

Bár az óda műfaj mindig szélesebb közönséghez szól, mégiscsak érezhető a versen, hogy Vörösmarty itt csak egy emberhez fordul: ennek köszönhető a szabadabb gondolatváltás, a rapszodikusabb felépítés.

A személyhez szólás mellesleg arra vall, hogy a kollektív ihletésű téma egyre egyénibb, konkrétabb formában fejeződik ki.

A vers hangneme emelkedett: magas fokú lírai hevület, dinamizmus, lendület érezhető benne. Egyfajta kiegyensúlyozottság is megfigyelhető, amely minden nehézséget, problémát felold. Töretlen hit és bizakodás jellemzi.

A költő úgy gondolta, minden nehézség megoldható. Hatalmas versegységeken, számos versszakon át képes a pátosz fenntartására, magatartása mozgósító erejű.

Derűs izgalommal készült a küzdelmekre, vállalt feladata elvégzésére. Meg akarta nyerni az embereket az ügynek, mozgósítani a társadalmat.

Nem fogalmaz meg tételes politikai programot, a Liszt Ferenchez írt óda mégis harcosan politikai vers, amelynek mozgósító ereje, tettre sarkalló hatása volt. Miben rejlik ez a hatás?

Abban, hogy a vers felszabadította a szenvedélyeket, tudatosította az ellentmondásokat, és meghirdette a mindennek ellenére való cselekvés erkölcsi parancsát. Mindezt akkor, amikor a radikális változások még lehetetlennek látszottak, amikor úgy tűnt, csak reformok útján képzelhető el az előrejutás, de még ez a reformmozgalom is teli volt ellentmondással.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!