Barabás Miklós Vörösmartyról készült akvarellje

Az elemzés vázlata:

• Bevezetés
• A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
• A Liszt Ferenchez formai jellemzői, műfaja, hangvétele
• A vers értelmezése
• Befejezés

Az 1840-es évek elején Vörösmarty hazafias költészete a tetőpontjára ért. Ennek hátterében a Habsburg-önkényuralom enyhülése és az általános reménykedés légköre áll. Az 1839-40-es országgyűlés eredményei, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulása, fellépése, harckezdése ugyanis lelkes politikai atmoszférát hozott létre.

Kossuth 1840 májusában szabadult és júliusban már felszólalt az országgyűlésen. A szólásszabadságról beszélt, valamint azokról a lehetőségekről, amelyek a császári terror átmeneti enyhülésével megcsillantak a nemzet előtt. Széchényire hivatkozott, Vörösmarty Szózatát idézte és az egység fontosságát hangsúlyozta. Arra biztatta az országgyűlést, hogy használja ki a pillanatnyilag kedvezőbb politikai helyzetet.

A forradalom persze ekkor még messze volt. Ez az időszak a bizakodás, a nagy ügyért való mozgolódás korszaka. Vörösmarty ekkortájt, 1841-42-ben írta hatalmas ódáit (Liszt Ferenchez, Az úri hölgyhöz, Az élő szobor), melyeket lelkes, optimista, agitatív költői magatartás jellemez.

A Liszt Ferenchez a Szózat után írt első nagy hazafias költeménye, mely eszmeileg is kötődik a Szózathoz. A Szózatban ugyanis a nagyvilághoz, a népek hazájához kiáltott a költő, Liszt személyében pedig az européer embertípus magyar ideálja valósult meg.

Liszt pályafutásában bizonyítékot láttak arra a kortársak, hogy a magyar nemzet egyenrangúvá vált az előrehaladott nyugati nemzetekkel. Sikerében, európaivá lett magyarságában a magyar dicsőséget ünnepelte a reformkori közvélemény.

A vers megszólítottja tehát Liszt Ferenc, aki csak félig volt magyar (apja magyar, anyja osztrák volt), és nem tudott magyarul, de magyarnak vallotta magát, mivel Magyarországon született (egy ma Ausztriához tartozó burgenlandi faluban, Doborjánban).

Életének csak első 11 évét töltötte itthon, ezután főleg Bécsben vagy Párizsban élt (már amikor éppen nem volt úton, hiszen koncertjei révén egész Európát bejárta), és franciául kommunikált. Az osztrákok osztráknak tartják, de Liszt németül is csak gyengén beszélt, és ő maga magyarnak tartotta magát. Az életét meghatározó városok: Bécs, Párizs, Róma, Kijev, Weimar és Budapest.

Vörösmarty Liszthez mint világhíres magyarhoz, messzire szakadt rokonhoz írta a verset. Az elmaradott magyar nemzet képviseletében szólítja meg a világhírű művészt, és arról elmélkedik, hogy egy időre kihalt a magyarságból a hazaszeretet, és a tett nélkül való tespedtség lett úrrá a nemzeten, mint egy betegség, de most valami megmozdult, az országgyűlés megpezsdítette a magyarok vérét. Gyógyul a nemzet, újra remél, újra kész áldozatokat hozni a hazájáért.

Olvassuk el a verset!

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!