Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba (elemzés)
Az emberiség-motívum Vörösmarty költészetében
A könyvnyomtatás feltalálása az egész emberiség számára fellendülést hozott és az egész emberiség számára ünnep. A magyar reformkor költői közül Vörösmarty volt az, aki a magyar történelmet világtörténelmi távlatokban látta és az emberi egyetemességet, az „emberiség” motívumát beemelte költészetébe. Hazafisága az egyetemes emberiség távlataival egészült ki.
Univerzális látás, széles horizontú társadalomszemlélet, távoli pólusokat összekötő grandiozitás jellemzi őt. Ezt részben annak köszönhette, hogy addigra a társadalmi feltételek már megértek egy ilyen világnézetre Magyarországon: az ország fejlődni kezdett, a történelmi felzárkózás elérhető közelségbe került. A magyar közéletben a nyugathoz való csatlakozás, az egyenrangúsodás célja döntésformáló tényezővé vált.
A társadalmilag tudatos nemzetté válás korszaka volt ez, amikor a magyarság számára vonzóvá vált a haladóbb polgári nemzetek közössége, amelyhez tartozni olyan cél lett, amely választ adott az ország sorskérdéseire és programot a jövőre nézve.
Volt egyfajta eltökéltség: a korszak nagyjainak személyes élete egybekapcsolódott a közösség nagy céljaival. Amíg mindez nem alakult ki, addig Vörösmarty pesszimistán ítélte meg az emberiség történelmét (pl. a Csongor és Tünde Éj-monológjában is szembenézett az emberiség sorsával, de akkor még az emberi küszködést hiábavalónak, az emberi történelmet kilátástalannak és értelmetlennek látta).
Vörösmarty tehát a saját nemzete útját kereső hazafiként kutatta az emberiség sorsának kérdéseit. Az emberekről, a társadalomról és a történelemről alkotott nézeteit egyrészt a magyar nemzeti mozgalmak alakulása (fejlődése vagy visszaesése) befolyásolta, másrészt a fejlett nyugati társadalmak állapota, eredményei, a vágyott emberi társadalom és az eszményeket meghazudtoló, kiábrándító valóság közti ellentét.
Ez az ellentét jelenik meg A Guttenberg-albumba című költeményben is. A vers jelentőségét az is jelzi, hogy ez a mű nyitotta meg Vörösmarty nagy gondolati verseinek sorát, amelyekben az emberiség sorskérdéseivel foglalkozik (Gondolatok a könyvtárban, Az emberek, A vén cigány).
A különbség az, hogy ebben az időben még nem nyomta rá a bélyegét költészetére a nemesi szabadelvűség válsága, mely 1843-tól verseit egyre gyötrődőbbekké, egyre mélyebben vívódóakká tette.
Ekkor írt verseiben még nem jelentkezik a kiábrándulással vívott harc. Bár megjelennek bennük azok a kérdések, amelyek később kételyt, szkepszist, világnézeti küszködést okoznak Vörösmartynál, hangvételük még optimista.
A Guttenberg-albumba című verse is ilyen. Bár az emberiség sorsával foglalkozik, még nem gondolati költemény, sokkal közelebb áll a patetikus ódák mozgósító világához.
Olvassuk most el a verset!
A Guttenberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
A vers tehát Gutenberg alakját idézi meg, az ő örökségével néz szembe, és a felvilágosodásnak arra a hitére épül, mely szerint a könyv a babona és a tudatlanság megszűntetésének eszköze, amely lehetőséget kínál a világ jobbá tételére. Célját azonban még nem érte el.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>