Az alábbi verselemzést Esszina küldte be, aki annak megszűnéséig az Irodalmi Blog szerzője volt.

Írása Bóka László A szép magyar vers  c. könyve alapján készült.

Fogadjátok szeretettel!

Az 1876-ban írt Húsz év múlva az időn és távolságon diadalmaskodó szerelem lírai vallomása. Vajda János 27 évesen ismerkedett meg budai szállásadójának, Kratochwill fodrászmesternek lányával, Zsuzsannával, akit verseiben Georginának nevezett és Ginának becézett (mert túl köznapinak érezte a Zsuzsanna nevet). Ekkor már sebzett lelkű, kiábrándult férfi volt.

Alig 20 évesen, 1847-ben Pestre került és megismerte Petőfit, akinek megakadt a szeme egyik versén, és barátságába fogadta. Tagja lett a Pilvax kávéház forradalmi körének is és részt vett a márciusi forradalomban 1848-ban.

Az egyik szervezője, vezetője volt a felkelésnek, és a harcokban is részt vett, közlegényből hadnagyi rangig vitte néhány hónap alatt. A szabadságharc bukásával azonban szétfoszlottak a jövőt illető reményei, rövid bujdosás után elfogták, lefokozták és besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe, amellyel Itáliába kellett mennie.

Miután hazatért, állást kellett vállalnia, hogy meg tudjon élni, a földmérési hivatalban lett alkalmazott, a gyűlölt osztrák civilizátorok alárendeltje. Ettől a megalázó hivataltól 1854-ben tudott megszabadulni, és ekkor határozta el, hogy az irodalomnak szenteli az életét. Igen ám, de Petőfi, a nagylelkű barát meghalt, és a gyanakvó cenzorok sem könnyítették meg a dolgát.

Ráadásul azt látta maga körül, hogy egyre kevesebben őrzik meg a múlthoz, a szabadságharc értékeihez való hűségüket. Nem volt már többé semmi, amiben Vajda hinni tudott volna, vagy amiért lelkesedni lehetett volna.

Ebben a csüggedt lelkiállapotban érte a szerelem, amelyben szenvedélyt és elragadtatást keresett, azokat a rendkívüli élményeket, amelyeket azelőtt a szabadságharc nyújtott neki. Forradalmár nem lehetett már, se hős, se nagy költő, ezért ő lett a nagy szerelmes.

De mivel koldusszegény író volt, és Kratochwillék is szegények voltak, kosarat kapott: Georgina inkább biztos megélhetést és polgári jómódot akart, nem szenvedélyt. A kispolgárlány szép ruhákat és fogatokat akart, a költői halhatatlanság nem érdekelte, ezért az egyik Eszterházy gróf, egy öreg, csúnya, beteg ember szeretője lett, aki milliós vagyonnal rendelkezett és palotát nyittatott neki Bécsben.

Vajdának tehát a szerelem sem jött össze, semmi nem maradt számára, csak az emlékezés: lírájában soha nem halt el Gina emléke.

Érzékeny lelkű volt, és új keserűségek, új megpróbáltatások érték, új harcok vártak rá. Kemény csatát kellett vívnia a kor közvéleményével, mert nem akarta feladni a bukott szabadságharc eszményeit. Először a passzív rezisztenciát bírálta, aztán a kiegyezést, így sikerült a politikai vezetőket is magára haragítania. Ez volt az oka, hogy az irodalomban nem tudott érvényesülni.

Eltelt húsz év kemény harcok és nyomorúság közepette, ezalatt a költő életereje is megroppant, Vajda megöregedett. Fiatalkori szerelmét, Ginát azonban nem felejtette el. 1876-ban írt versének a Gina emlékkönyvébe alcímet adta. Fájdalma ekkor már nem volt friss, már kiégett szívvel, hidegen tudott gondolni egykori lángoló szenvedélye tárgyára.

Amikor megírta a Húsz év múlva című versét, már csak emlékezni és emlékeztetni akart.

Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül –
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen…

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!