2.

Megismerjük Ivan Iljics életét és családi hátterét. Megtudjuk, hogy 45 éves korában halt meg, és élete „egyszerű, mindennapi és iszonyú” volt.

Apja, Ilja Jefimovics Golovin köztisztviselőként dolgozott, illetve fiktív pozíciókban a semmiért fizették, mert komoly munkára nem volt alkalmas, de rangja miatt nem dobhatták ki. Három fia közül a legidősebb ugyanolyan pályát futott be, mint az apa, a legkisebb nem állta meg a helyét az életben. Lánya is apjához hasonló csinovnyikhoz ment feleségül.

Ivan Iljics volt a család büszkesége, eszes, élénk, jellemes ember, aki vidám, jószívű és társas hajlamú egyéniség. Azonban mindig is vonzódott a magas állású, előkelő emberekhez, őket utánozta, velük barátkozott, és mindig azt tartotta kötelességének, amit ők is annak tekintenek.

Jogtudományi iskolában tanult, aztán különleges megbízatású tisztviselő lett és szépen haladt előre a pályáján, becsületes, szellemes, köztiszteletnek örvendő fiatalember. Bárhová kerül, igyekszik könnyű, kellemes és ildomos életmódot folytatni.

5 év múlva vizsgálóbírói állást kap egy másik kormányzóságban, és ez a beosztás már több hatalommal, presztízzsel jár. Ivan Iljics nem él vissza a hatalmával, de élvezi a hatalom tudatát és hogy tekintélye van.

Aztán másik városba helyezik, ahol már csak a vele egy rangban levőkkel barátkozik és elkezd kártyázni. 2 éve van itt, mikor megismeri későbbi feleségét, Praszkovja Fjodorovna Mihelt, aki beleszeret az elegáns fiatal jogászba, aki jó táncos is. Ivan Iljics úgy gondolja, miért ne vehetné feleségül.

Tehát nem azért nősül meg, mert szerelmes, hanem mert tudja, hogy előbb-utóbb úgyis meg kéne nősülni, hiszen a magas állású emberek mind ezt teszik, és Praszkovja Fjodorovna elég jó választás: jó családból való, csinos, és még egy kis vagyona is van.

Házasélete eleinte kellemes, de felesége terhessége idején fordul a kocka: az asszony ingerlékeny lesz, féltékeny, jeleneteket rendez, beleköt Ivan Iljicsbe.

Ivan Iljics, aki az élet lényegét abban látja, hogy olyan „könnyed, kellemes, vidám, mindenkor ildomos” életet éljen, amelyet a társadalom is helyesel, nem tud mit kezdeni az új helyzettel, amely „kellemetlen, nyomasztó és illetlen”. Először nem változtat semmin, aztán azzal védekezik, hogy egyre több időt tölt a hivatalban.

Egymás után jönnek a gyerekek, és az asszony egyre ingerlékenyebb, zsémbesebb és követelőzőbb, ezért Ivan Iljics kialakít magának egy olyan külön kis világot, amely független a családjától. Férfitársaságban tölti az ideje nagy részét, ebédek és kártyapartik töltik ki az életét.

A hivatal lesz a mindene, „mindenesetül elnyelte őt a hivatal.” Mivel most még becsvágyóbb, meg is lesz az eredmény: 3 év múlva ügyészhelyettessé léptetik elő.

7 év után egy másik kormányzóságba helyezik át, ahova átköltözik a családjával. Praszkovja Fjodorovnának nem tetszik az új hely, elfogy a pénzük és két gyermekük is meghal. Az asszony minden bajért Ivan Iljicset okolja.

Újabb 7 év múlva még egy gyermekük meghal, így már csak kettő marad: egy 16 éves lány, Lizanyka és egy gimnazista fiú, Vaszja.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!