Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála (olvasónapló)
Idő: 19. század (Ivan Iljics halálának pontos dátuma: 1882. február 4.)
Időtartam: kb. 2 év (ez csak a szorosan vett cselekmény a betegség időtartama, nagyvonalakban megismerjük az előzményeket is, a főhős életének 45 évét)
Helyszínek: Szentpétervár (Oroszország), vidéki városok (a főhős szolgálati helyei), végül Ivan Iljics otthonában a szoba, ahol betegágya van.
Fontosabb szereplők: Ivan Iljics Golovin, Praszkovja Fjodorovna Golovina (Ivan Iljics felesége), Liza (Ivan Iljics eladósorban levő lánya), Vaszja (Ivan Iljics gimnazista fia), Fjodor Petrovics Petriscsev (Ivan Iljics lányának jövendőbelije), Geraszim (Ivan Iljics inasa)
A történetet E/3. személyű mindentudó elbeszélő adja elő (aki belelát a főhős gondolataiba is).
A regény 12 fejezetből áll. Az olvasónapló Szőllősy Klára fordítása alapján készült.
1.
Szentpéterváron vagyunk, a bíróság nagy épületében egy tárgyalás szünetében. Három kolléga beszélget: Ivan Jegorovics Sebek, Fjodor Vasziljevics és Pjotr Ivanovics. Utóbbi észreveszi az újságban a gyászjelentést, mely szerint mindhármuk közös barátja, Ivan Iljics Golovin törvényszéki bíró meghalt.
Tudták, hogy gyógyíthatatlan beteg, de betegségét nem lehetett megállapítani, mert minden orvos mást mondott.
Első gondolatuk most az, hogy a kolléga halála milyen hatással lehet saját rangjukra, előléptetésükre. Még örülnek is annak, hogy Ivan Iljics halt meg és nem ők.
Pjotr Ivanovics „úgynevezett jó barát” volt, így arra gondol, milyen unalmas kötelesség vár rá: el kell menni a temetésre és részvétlátogatásra Ivan Iljics özvegyéhez.
Ivan Iljicséknél meglátja egy hivatali kollégáját, Schwarzot, aki örökvidám ember, és nem engedi meg, hogy Ivan Iljics halála és temetése elrontsa a jókedvét. Aznap estére is kártyapartit akar szervezni és erről szívesen beszélne Pjotr Ivanoviccsal, de nem adódik rá alkalom.
Pjotr Ivanovics a halottas szobában megállapítja, hogy Ivan Iljics erősen lefogyott a betegség miatt, de arca azt fejezi ki, hogy „amit meg kellett tenni, meg van téve, és helyesen történt.” A halottat nézve rossz érzés fogja el Pjotr Ivanovicsot, ezért sietősen kimegy a szobából.
Ekkor összetalálkozik Praszkovja Fjodorovnával, Ivan Iljics özvegyével, aki beszélni akar vele, így leülnek a szalonban.
Praszkovja Fjodorovna megjátssza a bánatos özvegyet, de Pjotr Ivanovics tudja, hogy csak komédiázik. Valójában mindketten csak színlelik az ilyenkor elvárt érzelmeket, egyikük se gyászol igazán.
A nő arról mesél, mennyire megviselte az idegeit, hogy a haldokló Ivan Iljics az utolsó három napban egyfolytában ordított, és az ordítása három csukott ajtón is áthallatszott.
Ivan Iljics szenvedéséről hallva Pjotr Ivanovicsot megrendíti a gondolat, hogy ez akár vele is megtörténhet, és majdnem elkomorodik, de aztán a rossz hangulat elleni védekezésül eldönti, hogy a halál olyasmi, ami csak Ivan Iljiccsel történhet meg, vele nem.
Végül az özvegy a tárgyra tér: tanácsot akar kérni Pjotr Ivanovicstól, hogy férje halála alkalmából hogyan csikarhatna ki még több pénzt az államkincstártól. Persze már előre tájékozódott, így több részletet tud, mint Pjotr Ivanovics, aki végül annyit mond, hogy nem lehetséges többet kicsikarni.
Ekkor Praszkovja Fjodorovna már nem kíváncsi Pjotr Ivanovicsra tovább, így az visszatérhet az ebédlőbe, ahol találkozik Ivan Iljics gyerekeivel: a lánya és annak vőlegénye sértődött képet vágnak, gimnazista fia szégyenlősen elfordul.
A gyászszertartás után Pjotr Ivanovics az elsők között távozik, és mivel még korán van, siet a barátaihoz, hogy bekapcsolódhasson a kártyapartiba.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>