Az epigramma bölcs gondolatot, fontos igazságot, szellemességet, gúnyt tartalmazó, gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövid vers. Legfőbb műfaji jellegzetessége a tömörség, amely a kezdetektől fogva követelmény volt és az is maradt, viszont ma már nem muszáj, hogy disztichonban íródjon. Egykor ugyanis az elégiához hasonlóan disztichonos költemény volt.