Sütő András: Csillag a máglyán (olvasónapló)
Harmadik felvonás
Szünet nélküli képsorozat, melyben bírósági kalapácsütés vagy zene jelzi a színváltozásokat
A börtönben
Szereplők: Kálvin, De la Fontaine, Szervét, Idelette (Kálvin felesége), fegyőrök
Helyszín: a börtön, Kálvin és Szervét közös cellája. Az ablak az utcára nyílik. Van két priccs és két asztal, Szervété üres, Kálvinén könyvek vannak és egy égő gyertya.
Kálvin és De la Fontaine halkan beszélgetnek. Kálvin átadja titkárának a 38 pontból álló vádiratot, amelyet Tissot vizsgálóbírónak kell eljuttatni.
Meghagyja, hogy a prédikátorok Fárelnek küldjék el a jelentéseiket, és átadja a francia királynak írt levelet is, amelyben a lyoni diákok felmentését követeli az egész református világ nevében. Szerinte csak az egységes tiltakozás segíthet.
3 napon belül jelentést kér De la Baume újabb haditervéről, aki ugye megtámadni készül őket, és a berniek küldjenek legalább 200 fegyverest segítségül, és fejezzék be a kovásztalan kenyérről való vitát.
De la Fontaine közli, hogy Perrin védőügyvédet követel Szervét Mihálynak, de Kálvin szerint az fölösleges. A lázadók harmadát ugyanis letartóztatták, negyedük pedig elmenekült.
De la Fontaine jelenti, hogy Fárel szabadon engedte a prostituáltakat és a hamiskártyásokat, hogy elvegyüljenek a zendülők között és kémkedjenek a számára.
Kálvin dühös lesz, szerinte Isten országát nem prostituáltakkal kell védelmezni. Hívő tartsa szemmel a hívőt, a buzgó a kevésbé buzgót, és ez a szolgálat is önkéntes legyen.
De la Fontaine is jelentkezik, hogy magánvádlóként helyettesíthesse Kálvint a börtönben, de Kálvin őneki ugyanúgy nem engedi ezt meg, ahogy Fárelnek sem engedte.
De la Fontaine elmegy, Kálvin pedig karba tett kézzel nézi Szervétet, aki nehéz köhögés után felébred.
Lenn az utcán hangok kiabálnak: „Kálvin! Kálvin! Kálvin!” Szervét szerint az emberek „a munka démonát” szólítják (ezzel arra utal, hogy Kálvin munkamániás). Kálvin elutasítja a feltételezést, hogy őt szólítanák: a kutyáikat hívják. Szervét hívei ugyanis róla, Kálvinról nevezik el a kutyáikat, és rengeteg kutyájuk van, minden kuvaszt Kálvinnak hívnak.
Ekkor azonban újabb kiáltás hangzik, amely szerint Kálvint a folyóba akarják dobni. Szervét megkérdezi Kálvintól, hogy miért akarják az emberek vízbe fojtani. Kálvin szerint azért, hogy ő, Szervét vehesse át a genfi egyház vezetését.
Szervét könyve ugyanis, bár Kálvin szerint téveszméket tartalmaz, nagy emberré tette a könyv szerzőjét. Azt is hozzáteszi Kálvin, hogy ő és Szervét már harmadik éjszakája vitatkoznak a könyvről eredménytelenül.
Szervét azt mondja, soha nem akart Kálvin helyére állni. Kálvin azt feleli, ő sem akart az lenni, aki, de muszáj volt. Átokkal kényszerítették (a pápa kiátkozta).
Ekkor berepül egy virágcsokor az ablakon, és Kálvin azt mondja, Szervétet bezzeg virággal akarják kényszeríteni, hogy legyen a vezetőjük.
Szervét megszagolja a virágot, és azt mondja, megint Navarrai Margit királynővel álmodott, aki őt kereste a városban, piros szívével a nyitott tenyerén. Ez a szimbólum már nem Kálvin szimbóluma Szervét szerint, mivel nem viselkedik rá méltóan, Kálvinnak módosítania kéne a szimbólumát zablára vagy korbácsra.
Szervét szerint Kálvin kedvenc jelszava: „csökönyös szamárnak ostor a gazdája”.
Kálvin dühös lesz, védekezésre szólítja fel Szervétet, és könyveket vagdos Szervét asztalára, amiket azért hozatott, hogy meggyőzze: a Szentháromság-tagadókat már az első császárok idején, a niceai zsinat előtt is halállal büntették.
Szervét azt feleli, nem érdeklik őt Kálvin dogmái.
Ekkor újabb virágcsokor repül be. Kálvin megelégeli a dolgot, és az őrséggel bedeszkáztatja a cella ablakát.
A virágcsokorban Kálvin levelet talál, amely egy Szervétnek szóló üzenet, és arról szól, hogy hívei rövidesen kiszabadítják Szervétet, akit arra kérnek, hogy fojtsa meg Kálvint, a „fegyenc diktátort”.
Szervét erre már megijed, mert tényleg olyan a látszat, mintha ő összeesküdött volna valakivel Kálvin ellen. De Kálvin tudja, hogy Szervét ártatlan: mások szőnek összeesküvést a nevében.
Szervétnek nem tetszik, hogy a perrinisták az ő nevét tűzték a zászlajukra, de nem tud mit tenni. Kálvin is tudja, hogy ez már „nem akarat, hanem helyzet kérdése.”
Szervét tudja magáról, hogy ő nem a tettek embere, hanem gondolkodó, és ez az egész csak azért történik, mert írt egy könyvet. Pedig ő nem akart harci programot vagy törvényeket alkotni.
Kálvin azt feleli erre, Szervét hazudik: ő is híveket akar magának. Ha pedig nem, akkor butaságot csinált, amikor könyvet írt, hiszen a könyv hatással van az emberekre: „Jegyezd meg, Szervét Mihály: minden sorunk piros pecsét az olvasó lelkében.”
Ezzel Kálvinnak elege lesz, behívja a fegyőrt, és megparancsolja, hogy a virágcsokorban talált levelet juttassa el Fárelnek, ezután menni készül. Szervétnek azt mondja, majd a vizsgálóbíróság előtt fogják folytatni a vitájukat.
Szervét szerint az egész csak komédia, pedig ő nem esküdött össze senkivel. Ekkor a fegyőr ráteszi a kezére a bilincset. Szervét megkérdezi: „már megint csak engem illet meg a bilincs?”
Kálvin röstelkedik, aztán dühösen felteteti a fegyőrrel a bilincset a saját kezére is.
Szervét szerint Kálvin azért ragaszkodik ehhez a színjátékhoz, hogy lássák őket bilincsben a város utcáin, és önmaga iránt szánalmat keltsen, Szervét iránt pedig gyűlöletet.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
Sütő András: Csillag a máglyán (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>