Champel mezeje

Szereplők: Fárel, Szervét, Domin Darlot (szindikus), Egy Hang (a tömegből)

Helyszín: a Champel mezeje a máglyával, zúg a harang, a tömeg vonul a kivégzésre, köztük Veronika egy szál virággal. Az emelvényen ülnek a prédikátorok, Fárel átadja Darlot szindikusnak az ítélet szövegét. Szervétet két poroszló elővezeti, a hóna alatt hozza a könyvét. Odaállítják a máglya elé.

Fárel int, Darlot fellép az emelvényre. Csönd van.

Fárel beszédet mond, melyben még jól befeketíti Szervétet, aki több hónapja érkezett a francia inkvizíció börtönéből Genfbe, és a Rózsa fogadóban szállt meg. Annak ellenére jött, hogy Kálvin többször is visszautasította, és goromba vádakkal rontott be hozzá. Célja az volt, hogy a genfi polgárok lelkét megmérgezze azzal a méreggel, amit ő hitújításnak nevez.

Íme, most a tömeg megnézheti a hírhedett Szervét Mihályt, és elolvashatja hamis nézeteinek bűnlajstromát, ami ki van függesztve a városházára.

Fárel persze kicsit sajnáltatja is magát, hogy milyen nehéz volt a perrinisták ellenére meghozni ezt az „igazságos” ítéletet…

Egy hang a tömegből megkérdezi, hol van Auber Perrin. Fárel azt feleli, a börtönben, hívei pedig „patkányok módjára” elmenekültek. Ezután a kérdezősködést is elfojtja azzal, hogy aki többet akar tudni, az mutassa meg magát, hadd derüljön ki, kik Perrin maradék hívei. Erre riadt csönd támad.

Fárel felszólítja Darlot-t, hogy ismertesse a véghatározatot.

Darlot felszólítja a vádlottat, hogy térdeljen le. Szervét azt feleli, ő egyedül Kálvin és az Isten előtt térdel le.

Fárel azt mondja erre, pont azért áll most a törvény előtt, mert az Istentől elfordult, Kálvint pedig megtagadta. Ezután int Darlot-nak, aki elmondja, mi az ítélet.

Mivel Szervét „lelket mételyező garázdálkodásban” találtatott bűnösnek, és meg akarta eszméivel fertőzni a világot, kemény testi büntetést érdemel.

Szervét néha közbeszól, „korrigálja” Darlot szavait, aki szerint Isten nevében hoztak ítéletet, Szervét szerint azonban az erőszak és a „szellemi magzatgyilkosság” nevében.

Az ítélet kihirdetésekor azonban Szervét térdre roskad, könyvét a karjába fogja, és Istenhez fohászkodik.

Darlot elmondja, hogy Szervétet arra ítélték, hogy megkötözve a Champel mezejére vigyék, ahol karóhoz láncolva, könyvével együtt elevenen, lassú tűznél megégessék, míg teste hamuvá nem lesz. Halála legyen örök példa mindazok számára, akik hasonló bűnt akarnának elkövetni.

Fárel felszólítására a tömeg hangtalanul imádkozik, a poroszló pedig megkötözi Szervétet. Amikor el akarja tőle venni a könyvét, Szervét két kézzel ragadja meg.

Szervét arra kéri Fárelt, hogy legalább ne máglyahalálra ítéljék, hanem pallos általi halálra, de Fárel szerint a pallos csak a gyilkosokat illeti meg. Ám hat betű ellenében – REVOCO –, hajlandó pallosra módosítani az ítéletet.

Azaz még utoljára, a halál torkában is rá akarják venni Szervétet, hogy vonja vissza, amit írt. Szervét persze most sem hajlandó visszavonni a könyvét, és csak azért imádkozik, hogy leghamarabb a nyelve üszkösödjön meg, nehogy a fájdalom kimondassa vele azt a hat betűt. De ha mégis kimondaná, az már nem ő lenne, hanem szenvedő testének a hangja – amit ő nem vállal, amit már előre érvénytelenít.

Ezután ismét könyörög, hogy valami más módon öljék meg – pallossal, akasztással, bármivel, csak ne tűzzel. De Fárel kérlelhetetlen: csak a REVOCO ellenében.

Ekkor érkezik Kálvin megtörten, s Szervét, amikor meglátja, leborul elé.

Kálvin elmondja, hogy épp most halt meg a felesége, Idelette, ezért késett el. Azt akarja, hogy Szervét keljen föl, de Szervét nem kel föl, hanem bocsánatot kér tőle, és az utolsó szó jogán azt állítja, ő közülük való, azaz Kálvinhoz tartozik, aki a vesztét okozta.

Pedig ha katolikus marad, biztonságban élhetett volna, de aztán jött Kálvin és rádöbbentette, hogy nem jó, ha mások gondolkoznak helyettünk, hanem nekünk magunknak kell gondolkoznunk. Neki, Szervétnek ez az önálló gondolkodás túlságosan is jól sikerült…

Kálvin biztatta, hogy nézzen magába, tartson önvizsgálatot, és vállalja önmagát – ne a közvetítők, a papok rendezzék el minden dolgát Istennel –, Kálvin vallotta, hogy ne mások által nyerjünk kegyelmet, hanem mi magunk dolgozzunk meg érte. Ő biztatta Szervétet az írásra is…

„Azt mondtad: a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél. Kioltja, Kálvin. Miért nem mondatom el rólad is: én a királynővel csak álmomban beszéltem?”

Kálvin végre az utolsó megszólalásában kimondja a lényeget: életükkel és halálukkal az Ügy rendelkezik, ezért neki tulajdonképpen közömbös, hogy Szervétnek igaza van-e vagy sem. A vita lényege nem ez volt.

„Ha százszor igazad lenne: akkor sem hagyhatom el az EGÉSZET a RÉSZE miatt, aki ma te vagy, holnap én lehetek. Magánbántalmakért sohasem üldöztelek – magam is üldözött vagyok, s veled mondom a reformáció hiteként: a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél.”

Ez a város őrá, Kálvinra van bízva, és ez a felelősség holtáig elkíséri. Látszólag ura Genfnek, de valójában ő is csak „meg van feszítve a kényszerűségek keresztjén”, és akármilyen keserű poharakat kell kiinnia, hogy megbízatásának eleget tegyen, megteszi, mert ő ezt önként vállalta, amikor Genf ura lett. Ezután Isten kegyelmét kívánja Szervétnek, aki nemsokára meg fog halni, és elmegy.

Ekkor Veronika a szál virágját a máglyára dobja, aztán Szervéthez rohan, és sírva megcsókolja. Azt mondja neki, jobban tette volna, ha nem a barátaihoz, hanem az ellenségeihez menekül, és azt kérdezi, hol van ilyenkor az Isten.

Szervét azt feleli, ő sem tudja már, hol van Isten, mert Isten elhagyta őt, magára hagyta a kérdéseivel, és számára már üres az ég. Azt sem tudja már, hogy Isten fölemelni vagy megverni akarta azzal, hogy Genfbe vezérelte, és nem figyelmeztette: „nyitott szemmel aludj, Szervét Mihály. Mint a viaszbabák, mint a játékbabák!”

Szervét utolsó tanácsa mások számára is ez:

„Az Új Jeruzsálem kövei között nyitott szemmel aludjatok, jó emberek. Mint a viaszbabák. Mint a játékbabák. Jó éjszakát.”

A bakó félretolja Veronikát, Szervét elindul a máglya felé. A tömeg énekelni kezdi a Gályarabok énekét, a harangok szólnak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 15. oldalra!