A Vörös és fekete részletes tartalma (olvasónaplója) ITT található.

A regény helyszínei, a karrier állomásai: Verrières, Besançon, Párizs

A regény helyszínei nem pusztán városok, hanem Julien felemelkedésének állomásait is jelzik. Megmutatják, hogy honnan hova akar jutni, és hova jut. Vidékről a nagyvárosba, paraszti sorból a legmagasabb rangú arisztokraták szalonjaiba.

Ahogy egyre nagyobb városokba kerül, egyre tágul a látószöge, egyre nagyobb lehetőségek nyílnak meg előtte és egyre magasabbra tör. Amikor új helyre kerül, mindig egy másik világba lép át és társadalmilag is feljebb jut.

Julien Verrières-ben

Az első rész színhelye, a kiindulópont Verrières (verjer), egy vidéki kisváros, ahol Julien született és ahol a gyerekkorát töltötte. Ez a képzeletbeli város szimbolikus kerethelyszín: a főhős innen indul és itt is fejezi be életútját. Itt van kedvenc búvóhelye is, az a barlang, amelyet majd nyughelyéül választ.

És itt található az a templom, amely először baljós előjelek, aztán a végzetes gyilkossági kísérlet helyszíne lesz. Mik ezek a baljós jelek? A történet elején Julien, mielőtt a polgármester házához menne, betér a templomba (csak képmutatásból, a látszat kedvéért). Az itt lejátszódó jelenet azért fontos, mert Julien jövőjét jelzi előre (persze Julien nem tudja, hogy a saját jövőjét megsejtető élményről van szó).

A térdeplőn egy tépett újságdarabot talál, amelynek szövege egy ember kivégzésének utolsó pillanatairól szól. Aztán kifelé menet a szenteltvíztartó alatt a kiloccsantott vizet vérnek látja az ablakokat eltakaró piros szövet miatt. Egy pillanatra meg is rémül, de aztán szégyenkezni kezd saját gyávasága miatt.

A regény első fejezetei (1-5.) Verrières sajátos hangulatával és a fontosabb szereplőkkel ismertetnek meg. Stendhal feltárja előttünk a szereplők jellemét, belső világát, gondolkodásmódját.

A városka gyönyörű tájon fekszik, megejtő bájával durva ellentétben áll az a légkör, amelyben lakosai élnek. Verrières-ben ugyanis csak az anyagi érdekek számítanak, minden alá van rendelve a haszonnak.

Stendhal a regény elején részletesen bemutatja a kisváros társadalmát, különösen a vezető réteget. Már az 1. fejezet felvillantja a polgármester, de Rênal úr alakját, aki egy örökké elfoglaltnak látszó, fontoskodó férfi. Önelégültség, elbizakodottság ül a szemében, ehhez képest azonban korlátolt és szellemtelen ember, aki csak 1815 óta polgármester, azelőtt egyszerű iparos volt.

Családja állítólag nemesi származású, és erre nagyon büszke. Dúsgazdag, úrhatnám és gőgös emberként a hirtelen meggazdagodó, felfelé törekvő polgárság képviselője. Jellemző, hogy azért akar nevelőt fogadni három kisfia mellé, hogy ettől többnek látszódjon, azaz fel akar vágni, gazdagabbnak tűnni, előkelőségét, gazdagságát fitogtatni (lám, ő ezt is megengedheti magának).

Folyton vetélkedik a városka más gazdag polgáraival, különösen fő vetélytársát, Valenod-t akarja lekörözni. Valenod szintén jómódú, vagyonával ízléstelenül hencegő parvenü (a parvenü olyan előkelősködő újgazdag polgár, aki nem előkelő származású, de nagyon szeretne annak látszani). De Rênal úr büszke arra, hogy az ő gyerekeit „nevelő kíséri”, Valenod gyerekeit azonban nem.

A verrières-i politikai küzdelem eredménye a regény végén derül majd ki. A pimasz, nagyképű, gátlástalan Valenod, akin de Rênal úr állandóan túl akar tenni, erősebbnek bizonyul a polgármesternél: báró lesz és prefektus, míg de Rênal úr a polgármesteri széket is elveszti.

Verrières-ben szegényebb sorsú szereplőket is megismerünk, ilyen pl. Julien családja, akik ugyan módos parasztnak számítanak, de magukon viselik társadalmi rétegük minden bélyegét: durvák, durva lelkűek, igényeik kisszerűek, pitiánerek. Értékrendjükre jellemző, hogy a testi fölény fontos a számukra, és lenézik Julient gyenge testalkata és olvasottsága, műveltsége miatt.

Julien a paraszti közegben, ahol a testi erő, a fizikai erő az érték, egy értéktelen, lenézett kis valaki, míg a gazdagoknál, ahol értékelik szellemi képességeit, fel tud emelkedni. Szellemi kiválósága miatt kerül be de Rênalékhoz és a márkihoz is. Julien mindig is érezte Verrières-ben a paraszti közegben, hogy ő nem oda való, ő különleges.

A történet kezdetén latintudása miatt állást kap a de Rênal családnál: a polgármester, de Rênal úr fiai mellett lesz nevelő. A polgármester felesége, a szelíd természetű, mélyen vallásos, finom lelkű de Rênalné lesz Julien számára az első kapaszkodó, akin keresztül feljebb jut.

A de Rênal család és környezete befogadja Julient, aki lenézi az egész úri társaságot, akiket hitvány embereknek tart. Julien nem mutatja, de nagyon gyűlöli a gazdagokat, előkelőket, a felsőbb osztályt, főleg azokat, akik a szegények kisemmizéséből húznak hasznot. Például Valenod, a szegényház, az árvaház és a börtön igazgatója úgy szerzi a vagyonát, hogy nem ad az árváknak és a raboknak elegendő élelmet.

Nagyon sokat elmond a jelleméről, hogy amikor valakit körbevezet a lakásában, minden bútornak megmondja az árát. Az efféle emberek számára nem az a fontos, hogy valami illő-e, hasznos-e, praktikus-e, mindennek az ára a fontos, mert minél drágább, annál jobban lehet dicsekedni vele. Julien számára visszataszító ez a közönségesség. Úgy érzi, emberileg ő nemesebb, mint ezek az emberek, hiába születtek gazdagnak vagy felsőbb társadalmi osztályba.

A felemelkedéshez Juliennek azt is külön meg kell tanulnia, amit előkelő társadalmi körökben már a gyerekek is tudnak. A nemesi osztály szokásaira de Rênalné tanítgatja, és a kisváros politikai helyzetével, korrupciós ügyeivel kapcsolatban is felnyitja a szemét.

De Rênalnénak három fia van, és bár férjes asszony, fogalma sincs, mi a szerelem, amíg meg nem ismeri Julient. (Julien jóvágású, kifejezetten csinos fiú, akibe de Rênalné szobalánya, Elisa is beleszeret.) Julien és de Rênalné intim kapcsolatba kerülnek, de végül a fiúnak el kell mennie, mert hírek kezdenek róla terjengeni, hogy összeszűrte a levet a polgármester feleségével.

De nemcsak ez, hanem nagyravágyása is hajtja Julient, hogy elmenjen. Verrières ugyanis egy belterjes, monoton, unalmas, poros, kisstílű város, amely nem sok lehetőséggel tud szolgálni egy tehetséges, nagyravágyó, bátor fiatalember számára. (Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy Valenod a végére báróvá emelkedik fel, az ő pályáján le lehet mérni, hogy mire jutott volna Julien akkor, ha Verrières-ben marad.)

Verrières-ben Juliennek két lehetősége is lett volna arra, hogy tisztes jómódban élő kispolgár legyen, de neki nem kellett ez az életforma. Inkább meghal, ha nem törhet fel nagyon magasra, ezért könyörtelen következetességgel elutasít minden közbülső lehetőséget.

Először is feleségül vehette volna de Rênalné szobalányát, Elisát, aki épp egy kis örökséghez jutott, aztán barátja, a fakereskedő Fouqué (fuké) ajánlja fel, hogy társuljon be az üzletébe. Julien mindkét lehetőséget visszautasítja, Elisán még csak nem is gondolkozik. Tudja, hogy ilyesfajta közbülső utakon legfeljebb a Valenod-féle akarnokok karrierje várhatta volna. Az ő szeme előtt sokkal magasabb célok lebegnek.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!