Stendhal: Vörös és fekete (elemzés)
A Vörös és fekete részletes tartalma (olvasónaplója) ITT található.
A gyilkossági kísérlet lélektani oka
Nagy kérdés, hogy vajon Julien miért akarta megölni volt szeretőjét. Mi a lélektani magyarázat? Érdekes módon Stendhal mindentudó elbeszélője, aki készségesen feltárja az olvasó előtt a szereplők gondolatait és motivációit, erről egy szót sem ejt. Van, amit elhallgat, és éppen az elhallgatott dolgok hordozzák a lényegi üzenetet.
Nem derül ki a regényből, hogy Julien miért lőtt rá de Rênalnéra. Ő maga bosszúnak nevezi tettét Mathilde-nak írott levelében, és látszólag az is, hiszen az asszony tönkretette Julien házassági tervét és karrierjét is derékba törte. De ha mélyebbre ásunk, akkor egészen más lélektani okokra deríthetünk fényt.
A helyzet ugyanis az, hogy Juliennek nem állt érdekében elkövetni ezt a gyilkossági kísérletet, amellyel nyilvánvalóan úgysem érhetett el semmit. Ha abból indulunk ki, hogy Julien célja a mindenáron való siker, a „beérkezés”, akkor ez a gyilkossági kísérlet egy „logikai törés”: pszichológiai következetlenség.
Tudhatta, hogy ezzel mindent elveszít, amit addig kiharcolt magának, mégis megtette. Ő maga bosszúnak nevezi, de ez nem elégséges magyarázat, különösen annak fényében, hogy még mindig szereti de Rênalnét, sőt, valójában csak őt szereti. Tette elhamarkodottnak és következetlennek tűnik, hacsak nincs a háttérben valamilyen rejtett mozgatórugó.
A gyilkossági kísérlet lélektani oka az, hogy Julien nem olyan hideg, könyörtelen törtető, amilyennek látszani szeretne. Ha kizárólag a karrier lett volna számára a fontos, akkor nem kellett volna elkövetnie ezt a merényletet, hiszen a karrierre más lehetőségei is voltak, sőt, még az sem lehetetlen, hogy a márki idővel kiengesztelődött volna.
Egy átlagos karrierista, egy hideg törtető nem kompromittálta volna a márkit és családját egy gyilkossági kísérlettel. Kivárt volna, hátha a márki haragja elmúlik, vagy választott volna egy másik utat az érvényesülésre.
Ugyanis többféle érvényesülési lehetőség is felmerült, amit Julien megragadhatott volna, ha kizárólag az lenne a célja, hogy magasra emelkedjen:
● igent mondhatna Korasoff hercegnek, aki felajánlotta, hogy vegye feleségül unokatestvérét, a gazdag moszkvai örökösnőt.
● de Fervaques marsallné püspökséget szánt neki, így az egyházi pályán juthatott volna magasra.
Julien azonban nem akar élni a „mégis-karrier” lehetőségével. Ennek oka az, hogy szabad akar maradni. Ugyanis sohasem tudott igazán Tartuffe-fé válni, mindig is fojtogatta a magára kényszerített szerep.
Chélan abbé még az elején megmondta Juliennek, hogy ha magasra akar jutni, akkor kénytelen lesz a hatalmasok erkölcsi normái szerint élni (azaz feladni morális elveit) és a fölötte állóknak hízelegni.
A fiú eleinte alkalmazkodik a korhoz és azokhoz az emberekhez, akiktől felemelkedését reméli, elnyomja erkölcsi elveit, de ezt kínlódva teszi, ugyanis ő tiszta és nemes lélek, nem eléggé gátlástalan ahhoz, hogy könnyedén le tudjon aljasodni arra szintre, amelyre kéne. Ezért végül nem él az érvényesülési lehetőségekkel.
Julien nem egy könyörtelen törtető, ezért de Rênalné levelét követően elszakadt benne valami. A merényletet szinte önkívületi állapotban követi el: nem is gondolkozik előtte, nem mérlegel, és minden nagyon gyorsan történik.
A merénylet elkövetése azt jelzi, hogy lehetetlen helyzetbe került. Ha mindent elölről kell kezdenie, akkor még több színlelésre kényszerül, pedig már torkig van a színleléssel. Ha még többet felad önmagából és tovább folytatja a képmutatást, akkor elpusztul a jobb, tisztább énje, amit meg akart őrizni. Ha nem, akkor elveszíti a karrierre való esélyt, és úgy kell élnie, ahogyan nem akar.
Tehát a gyilkossági kísérlet valós lélektani oka az volt, hogy Julien olyan helyzetbe került, amelyből gyakorlatilag nincs kiút. Vagy lemond arról az életről, amelyre mindig is vágyott (a karrierről), vagy elveszti lelki épségét (a karrier hajszolása lelki torzuláshoz vezet, mert a feljebb jutáshoz egyre gátlástalanabbnak kell lennie).
Eljött az a pont, ahonnan nincs tovább, mert már belső értékei pusztultak volna el, ha folytatja azt a merész hazárdjátékot, amire vállalkozott, ezért egy drasztikus lezárást választ, mintegy leszámol önmagával. A Rênalné elleni merénylet ugyanis valójában önmaga elleni merénylet. Nem csupán az asszonnyal akart végezni, hanem önmagával is.
Erre a börtönbeli viselkedése is ráerősít. A börtönben következetesen elhárít minden olyan próbálkozást, amellyel megmenthetnék (pl. Fouqué szökést javasol neki még a fogsága elején). Mathilde összekötetései révén próbálja megmenteni, ami nem sikerül, mert az esküdtek között ott van Julien ellensége, Valenod is, de nem csupán Valenod bosszúszomja okozza Julien vesztét.
A halálos ítélethez maga Julien is nagyban hozzájárul, aki a tárgyaláson nem védekezik, folyton azt ismételgeti, hogy előre megfontolt szándékkal ölt, ráadásul amikor az utolsó szó jogán felszólal, akkor is önmagát vádolja, és sértegeti az esküdteket, akik mind a burzsoá újgazdag polgári réteg tagjai, és Julien azt hangoztatja, azért fogják őt elítélni, mert paraszti származású.
„Bűnöm rettenetes, előre megfontolt szándékkal követtem el. Megérdemlem a halált, esküdt urak. De ha nem volnék is ilyen bűnös, akadnak itt olyanok, akik (…) bennem szeretnék megbüntetni és örökre megfélemlíteni azokat a fiatalokat, akik elnyomott osztályban, szegényen születtek, s mégis oly szerencsések, hogy tanulhattak, és olyan vakmerők, hogy keveredni merészeltek a társasággal, a gőgös gazdagok világával! – Uraim, ez a bűnöm, és annál szigorúbb lesz a büntetésem, mert más osztálybeliek ítélkeznek fölöttem. Az esküdtek padsoraiban egyetlen parasztot sem látok, csak megbotránkozó polgárokat…”
Mindebből világosan kitűnik, hogy Julien nem akar élni. Majdhogynem önként hal meg – ahogy de Frilair püspöki helynök fogalmaz, Julien halála az öngyilkosságnak valamiféle változata.
Azt, hogy miért nem akar túlélni, nem tudjuk meg a regényből. Valószínűleg azért, mert ki akar vonulni a romlott erkölcsű társadalomból, és mert az önként vállalt halállal visszaszerzi emberi méltóságát, mely a hitvány szerepjátszás által veszett el. Az, hogy a halált választja, lélektanilag indokolt.
Julien egész magatartása, alulról fölfelé való törekvése valójában szembeszegülés a restauráció korának társadalmi erkölcseivel. Az ő képmutatása, amellyel a korhoz alkalmazkodik, valójában kihívás is a kornak.
Az egész játék, amit végigjátszik, egy nagy egyéniség vakmerő kísérletsorozata, amely kudarccal végződik. Ugyanis azzal fenyeget, hogy a végén tényleg olyanná kell válnia, mint amit színlel, és nem tudja megőrizni az eszményeit. Erre Julien nem képes, ezért kell elbuknia. Lényegében önmagát ítéli halálra, mintegy kilép az életből, és ezzel menti meg lelki épségét.
A gyilkossági kísérlet másik magyarázata
Ha figyelmesen olvassuk a regényt, akkor feltűnhet, hogy egyetlen szó sem esik benne Julien édesanyjáról. Apjával is nagyon rossz viszonyban van, ezért is talál magának később apafigurákat az őt pártfogoló férfiakban (Chélan abbé, Pirard abbé, de La Mole márki), de az anyjáról még csak említés sem esik.
Ha anyjával jó kapcsolata lenne, azt minden bizonnyal megemlítené Stendhal. Mivel semmi nem derül ki Julien anyjáról, az egész olyan, mintha nem is lenne anyja. Így nem véletlen, ha olyasvalakire is szüksége van az életében, aki valamiféle anyai szerepet tölt be mellette. Ez persze nincs nyíltan kimondva a regényben, de valószínű, hogy Juliennek anyahiánya van, és de Rênalné nemcsak szeretője, hanem az anyát is jelenti számára.
Egy anyában az ember tökéletesen megbízik, ezért omlik össze teljesen Julien az asszony árulásától. A márkinak küldött levelével ugyanis de Rênalné nemcsak Julien karrierjét teszi tönkre, hanem ezt az anyaképet is összetöri. Lehet, hogy ez ragadja Julient odáig, hogy rálőjön.
Érdekes, hogy Stendhal ezt a motivációt elhallgatja. Évekkel később azonban följegyzett egy újsághírt a regény aktuális kiadásának margójára. A cikk egy szerelemféltésből elkövetett gyilkosságról szólt, s Stendhal azt írta mellé, hogy Julien tettének is ez volt a lélektani mozgatója.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 16. oldalra!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>