A Vörös és fekete részletes tartalma (olvasónaplója) ITT található.

Julien szerelmi kapcsolatai

Stendhal hőseinek olyan lelki mélységeik vannak, hogy furcsa módon a szerelem által, amely még tovább mélyíti őket, csak még jobban érzik, hogy milyen magányosak ebben a világban, amelybe nem illenek bele.

A regényben két szerelmi szál is van. Julien első kedvese de Rênalné, a második pedig Mathilde, aki de La Mole márki lánya. Látható, hogy Julien nem akármilyen nőkre veti ki a hálóját, akárki nem érdekli (Elisa, aki de Rênaléknál szobalány, hiába szeret belé, Julien nem akarja feleségül venni). Ebben is magasra tör, mindkét esetben rangban fölötte álló, szép és más férfiak által is csodált nőt csábít el.

Nem véletlen, ha szerelmi kapcsolataiban elsősorban arra törekszik, hogy megszűntesse azt a hierarchikus viszonyt, amely kezdetben fennáll közte és szeretője között.

Először csak érdekből akarja megkapni mindkét nőt, hiúsága kielégítésére és teljesítménykényszerből. Van benne egy késztetés, hogy az önmaga által önmaga elé kitűzött célt el kell érnie, az akadályokat le kell küzdenie, és csak azért is elérni, amit akar.

Még szerelmi hódításaiban is van valami teljesítmény-jelleg: erőből, izomból csinálja. Mindkét nőben először csak kihívást lát: azért csábítja el őket, hogy ő, az alacsony származású paraszti ivadék egy jó nagy pofont adjon a felsőbb osztályoknak. A hódításaihoz még haditervet is készít: ellenségnek tekinti mindkét nőt, akit le kell győzni, bevenni, mint egy várat, valósággal behálózza őket.

Bár kezdetben nem a szerelmi vágy, nem a szenvedély hajtja, a nőkkel való kapcsolataiban a szíve és a lelke is részt vesz, tehát ezek nem pusztán testi kapcsolatok, hanem intenzív érzelmi viszonyok lesznek.

De mindkét kapcsolatra igaz, hogy először a nő lesz szerelmes, a nők figyelnek fel Julienre, aki mindkettőbe csak akkor szeret bele, amikor már megkapta őket és elkezdődött a viszonyuk. Addig inkább a hiúsága elégül ki attól, hogy sikerült elcsábítania ezeket a nőket.

Julien és de Rênalné kapcsolata

Az első nő Julien életében de Rênalné, aki 30 év körüli, három gyermeke mellett is szép és vonzó, naiv, öntudatlanul bájos vidéki fiatalasszony. „Természetesség, grácia, ártatlanság és élénkség” jellemzi. Egy kisváros polgármesterének feleségeként környezetében ő a legmagasabb rangú asszony, a társadalom megbecsült tagja, három fiát szépen neveli.

Hasonlít Julienre abban, hogy ő is kiemelkedik azok közül a faragatlan, durva lelkű emberek közül, akik közt élnie kell. Hallgatag, félénk, befelé élő asszony, aki mélyen és őszintén vallásos. A városban gőgösnek hiszik, mert nem vegyül el a vidám társaságba, a szórakozásokba. Ennek oka az, hogy de Rênalné képtelen megszokni a környezetét, a pénzt hajszoló, mohó, önző embereket.

Egyenesen irtózik a durva, hangos, borszagú férfiaktól, pl. az olyan szemtelen, harsány alakoktól, mint Valenod, akinek az udvarlását visszautasítja. Julienhez azért vonzódik, mert a halkabb, finomabb lelkű, érzékenyebb férfiakat szereti, és Julienben van valami feminin, szinte lányos-nőies jelleg (ugyanakkor a lelkében van valami férfias).

De Rênalné szerelem nélkül ment férjhez, ahogy mindenki más is abban az időben, és amíg meg nem ismeri Julient, addig nem tudja, mi a szerelem. Férjével nincs köztük szenvedélyes, gyöngéd kapcsolat. Az asszonynak meg sem fordul a fejében, hogy a házastársi viszony másmilyen is lehet, mint az övé a férjével, sőt, még addig sem jut el, hogy bevallja magának: unja a férjét.

Visszavonultan él és igazán csak a gyerekei érdeklik. Később Juliennel is kicsit anyaian viselkedik: egyszerre a férfit is és a gyermeket is látja benne, és úgy félti őt, ahogy egy anya féltené a gyermekét. Jellemében van valami anyai: körülöleli az embereket a féltésével, akit szeret, azt félti. Egyébként is idősebb Juliennél tíz évvel, ez a korkülönbség is hozzájárul ehhez.

Az anya-jelleg azért is fontos, mert Juliennek nyilvánvalóan hiányzik az életéből egy anyafigura, ahogyan egy apafigura is. Apjával nagyon rossz a viszonya, anyjáról pedig végig egy szó sem esik a regényben. Olyan, mintha nem is lenne anyja.

De Rênalné azért figyel fel Julienre, mert a fiú nagyon más, mint a férje és a környezetében levő férfiak. Észreveszi, hogy benne van nagylelkűség, nemesség, emberi érzés, és csodálja érte. Még az is tetszik neki, hogy Julien önérzetes (túlzottan is), érzékeny, sőt, gőgös. Idővel nagy, szenvedélyes szerelem bontakozik ki kettejük között.

De Rênalné szobalánya, Elisa is beleszeret a fiúba, és el akarja érni, hogy Julien feleségül vegye. Mikor az asszony ezt megtudja, majdnem belebetegszik a féltékenységbe. Amikor a fiú visszautasítja a szobalányt, de Rênalné nagyon boldog lesz, és csak ekkor vallja be magának, hogy szerelmes Julienbe.

Szerelmük Vergyben (verzsi) bontakozik ki, egy festői kis falucskában, ahová a de Rênal család minden tavasszal leutazik, hogy ott töltsék a nyarat.

De Rênalné nagyon félénk, szelíd és tétova asszony, aki teli van kételyekkel, nem beszélve a vallásos előítéletekről és a házasságtörés miatti bűntudatról, mégis a szerelemben nagy hősiességre képes, a szerelméért minden veszéllyel kész dacolni.

Szenvedélye mély és őszinte, és a szerelem bátorrá és leleményessé teszi.  Először is vállalja a házasságtörés bűnét, pedig teli van aggályokkal és lelkifurdalással, azután gyors döntéseivel ügyesen elhárítja az akadályokat Juliennel való kapcsolata útjából. Nem törődik a szokásokkal, néha még az óvatosságról is megfeledkezik, és mindenben a fiú kedvét keresi.

Julien oldaláról egész másképp fest a helyzet: eleinte nem szerelmes de Rênalnéba, illetve érez vonzódást (első pillanattól fogva megragadja őt az asszony szépsége), de inkább kihívás a számára a polgármester feleségének elcsábítása. Bizonyítani akarja magának, hogy képes rá, és hogy van hozzá elég bátor. Tehát nem a szerelem hajtja bele ebbe a kapcsolatba, hanem a hiúság és a becsvágy.

Azonkívül de Rênal úr időnként goromba vele, és Julien úgy akar bosszút állni, hogy a feleségét elcsábítva felszarvazza őt. Másik célja, hogy fölébe kerekedjen Valenod-nak, aki reménytelenül szerelemes de Rênalnéba, de hiába akarta elcsábítani, az asszony visszautasította. Julien meg akarja mutatni, hogy neki sikerül az, ami Valenod-nak nem sikerült.

Az asszony meghódítását katonai feladatnak fogja fel, amelyhez haditervet is készít. Úgymond „kötelességet teljesít” (önmaga felé) azzal, hogy ezt a feladatot végrehajtja, és eljátssza a hódító férfi szerepét. Mivel nem a szenvedély viszi bele a dologba, nem is tudja igazán élvezni az ölébe hulló boldogságot.

Úgy viselkedik, mint Molière Tartuffe-je: álarcot hord, és csak akkor képes élvezni a szerelem örömeit, amikor egy-egy pillanatra megfeledkezik a szerepjátszásról. Amikor végre leveszi az álarcot és abbahagyja a képmutatást, akkor döbben rá, hogy esztelenül szerelmes az asszonyba.

De Rênalné meglehetősen naiv karakter, aki nem gondolja végig a Juliennel való kapcsolatát: eleinte rá sem ébred, hogy neki nem lenne szabad beleszeretnie a fiúba, mert ezzel házasságtörést követ el. Amikor legkisebb fia súlyosan megbetegszik, akkor viszont komoly lelkifurdalás keríti hatalmába.

Meg van róla győződve, hogy Isten az ő vétke miatt sújtotta kisfiát a betegséggel, és a bűntudat már odáig ragadja, hogy saját gyermeke gyilkosának hiszi magát, és be akarja vallani a férjének Juliennel való kapcsolatát. Depresszív hangulatba esik, és Julien csak komoly erőfeszítések árán tudja visszatartani attól, hogy őrültséget csináljon. Bár a kisfiú végül felépül, de Rênalné szörnyű lelki gyötrelmeken megy keresztül.

Az asszony tehát egyszerű, szelíd, tiszta lélek, aki egyáltalán nem képmutató. Alapvetően tétova jellem, de a szerelemtől leleményessé válik (amikor férje névtelen levelet kap, hallatlan ügyességgel rendezi el a dolgokat). Julient őszintén, önmagáért szereti.

Végig szenvedélyes köztük a szerelem, de Juliennek egy idő után el kell hagynia de Rênalnét. Mivel Elisa beárulja Valenod-nak Julien és úrnője viszonyát, hamarosan az egész város erről beszél, és a polgármester rosszindulatú névtelen leveleket is kap, ezért a fiúnak el kell mennie Verrières-ből. De nem ez az egyetlen oka távozásának: sokáig amúgy sem maradt volna a kisvárosban, mert nagyra törő tervei vannak, többre vágyik, mint amit itt el tudna érni.

Julien távozása után de Rênalné bigott vallásos lesz. Azt hiszi, hogy boldogtalanságát a házasságtörés miatti lelkifurdalás okozza, ezért akar vezekelni és bűnbocsánatot nyerni Istentől, de valójában azért boldogtalan, mert hiányzik neki Julien.

Hibái közé tartozik a befolyásolhatóság és a vallásos vakbuzgóság, ami végül oda vezet, hogy megírja azt a bizonyos kompromittáló levelet, amellyel megtöri a fiú karrierjét. De La Mole márki érdeklődésére azt válaszolja, Julien képmutató és nagyravágyó, aki a nőkön keresztül akar felkapaszkodni, őt is elcsábította.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 13. oldalra!