A romantika kora, általános jellemzői, irodalma és művészete (ismertető írás)
Az amerikai romantika
Az amerikai (szintén angol nyelvű) romantika legnagyobb szerzője Edgar Allan Poe (1809-1849), aki a lírában és a prózában is jelentőset alkotott. Bostonban született, de Londonban nőtt fel, így fogékonnyá vált az európai kultúra értékei iránt. Amerikába való visszatérése után írással és lapszerkesztéssel foglalkozott.
A romantika irányzatához elsősorban fantasztikus novelláival kapcsolódik, melyekben központi szerepet játszik a borzalom, a téboly, a lelki abnormitás. Ezekkel a művekkel Poe lényegében megújította a kísértethistória és a rémtörténet műfaját, amelyek már a középkorban is léteztek.
Emellett új műfajokat is adott a romantikus prózának, ugyanis ő írt először bűnügyi történetet. Ő volt a detektívnovella és a bűnügyi regény (mai nevén: krimi) műfajának megteremtője. Detektívtörténetei nem csupán szórakoztató céllal íródtak, ami abból is látszik, hogy túlmutatnak a konkrét bűneseten: az emberi lét olykor rémisztő valóságáról is szólnak. Legismertebb detektív-hőse C. Auguste Dupin.
Poe legjobb elbeszélései bűnügyi történetek, amelyek hatással voltak a világirodalom két későbbi híres krimiszerzőjére, Sir Arthur Conan Doyle-ra (a Sherlock Holmes-történetek írójára), és Agatha Christie-re (Hercule Poirot figurájának megteremtőjére). Poe legismertebb két bűnügyi története A Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) és A vörös halál álarca (1842).
Költőként két fő témája a halál és a mulandóság volt, műveiben visszatérő figura a halott szerelmes alakja. Poe úgy gondolta, a halállal nem a létezés egy másik szférájába lépünk át, hanem teljesen megsemmisülünk.
Leghíresebb költeménye, A holló (1844) című borzongató, titokzatos hangulatú verse a megsemmisüléstől, a haláltól való félelmet jeleníti meg.
Poe egy tanulmányt is írt a vershez, amelyben esztétikai nézetét fejti ki. Szerinte a műalkotás nem valamiféle lázas, extatikus állapotban születik, hanem tudatos döntések, ésszerű megfontolások eredményeképpen. Azaz Poe lényegében leszámol a romantika ihletkultuszával.
Nála az alkotásban sokkal nagyobb szerepet kap a számítás, a mesterségbeli tudás, és a józan döntések meghozása, mint az ihlet. Leírja például, hogy A holló írásakor mit miért úgy csinált, ahogy. Először eldöntötte, milyen hosszú legyen a vers, és úgy gondolta, 100 sor a legideálisabb, mert ha a mű hosszabb, akkor az olvasó elunja, ha rövidebb, akkor viszont nem kerül elég nagy izgalmi állapotba.
Aztán eldöntötte, hogy milyen hangzásvilággal fogja elérni azt a szomorú, melankolikus hangulatot, amit szeretnek az olvasók. Ehhez a melankolikus hangulathoz jól illett az állatok közül a holló. Még a témát is azért választotta, mert hatásosnak tartotta.
Visszaellenőrizni persze nem tudjuk, hogy valóban így alkotta-e a verset, de a tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a tudatosság legalább olyan fontos szerepet játszik az alkotásban, mint az ihlet.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!
A legjobb magyar nyelvű elemzés, ami az interneten található! Nagyon érthető, világosan megfogalmazott, informatív és olvasmányos! Érettségihez kötelező! Köszönet az írónak 🙂
Dun Juan nem volt nőfaló (az eredeti műben)