A romantika kora, általános jellemzői, irodalma és művészete (ismertető írás)
A romantikus dráma és epika jellemzői
- cselekménybonyolítás
A romantika szerzői kedvelték a különleges élethelyzeteket és a váratlan, meghökkentő fordulatokat a történetszövésben, tehát mindent elkövettek, hogy a történet izgalmas, kalandos legyen.
- jellemábrázolás
A jellemábrázolásban szerették az erőteljes kontrasztot: csupa vagy jó vagy gonosz szereplőket alkottak, és ezeknek a tulajdonságait a végsőkig felnagyították, eltúlozták.
A jellemkontraszt létrehozásának másik módja az volt, hogy egyazon szereplő jellemén belül vannak ellentétes tulajdonságok. Például a külső és a belső tulajdonságai ellentétesek: szép külső gonosz szívet rejt (pl. Jókai Mór Az arany ember c. regényében Athalie) vagy fordítva, csúnya külső takar jó lelket, pozitív jellemet (pl. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame c. regényében Quasimodo).
- stílus
A romantika szerzői eltávolodtak a hétköznapokban használt beszédstílustól, a köznyelvtől, hiszen a közönség azért olvasott könyveket, mert ki akart kicsit szakadni a szürke, sivár mindennapokból. Nem arról akart olvasni, amit az őt körülvevő világban is láthatott, és nem olyan stílusra, szavakra vágyott, amilyeneket a környezetében is hallhatott.
Ezért a romantika szerzői kialakítottak egy sajátos stílust, amely ékesszóló, patetikus, emelkedett és ünnepélyes volt. A romantikus művek ezen túlmenően a zeneiségükkel és a festőiségükkel kápráztatták el az olvasókat.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
A legjobb magyar nyelvű elemzés, ami az interneten található! Nagyon érthető, világosan megfogalmazott, informatív és olvasmányos! Érettségihez kötelező! Köszönet az írónak 🙂
Dun Juan nem volt nőfaló (az eredeti műben)