Befejezés

A romantika volt az utolsó olyan korstílus az irodalomtörténetben, amely a legtöbb művészeti ágban érvényesült és Európa legtöbb részére kiterjedt. Az utána következő, 20. századi művészeti mozgalmakra ez már nem teljesen igaz.

Amikor a romantika már hanyatlóban volt, jól megfért az újonnan kialakuló realizmussal, és egy ideig párhuzamosan élt a két irányzat. Elmondhatjuk azonban, hogy a romantika hatása, fontossága nagyobb volt, hiszen a vele párhuzamosan haladó vagy utána következő irányzatokat leginkább csak a romantikához képest lehet minősíteni.

A romantika azért is fontos, mert a modernség kezdetét is jelenti, és mert a mai napig „párbeszédet” folytat a későbbi korok művészetével (a mi korunkkal is). Ezt abból is látni, hogy az egyes romantikus alkotások, szerzők, életművek (pl. Hölderlin, Novalis, Heine, Nerval) megítélése korunkban is változik.