A romantika a magyar képzőművészetben

Építészet

A magyar építészetben a romantika késve jelent meg. A többi művészeti ágban már rég teret hódított az új stílus, de az építészetben még sokáig a klasszicizmus uralkodott (pl. ebből a korszakból való a Nemzeti Múzeum épülete, amelyet Pollack Mihály tervezett, de nem romantikus stílusú).

A magyar romantika legismertebb építészeti alkotása a Feszl Frigyes tervezte Vigadó. Egy másik jó példa az Ybl Miklós tervezte fóti Plébániatemplom.

Szobrászat

A magyar romantikus szobrászat fő jellemzője a historizmus, azaz hogy az alkotások történelmi témákat dolgoznak fel. Sok emlékműszobor készült költőknek, tudósoknak, hadvezéreknek, államférfiaknak. Ezek nemcsak a főalakot ábrázolták, hanem nagy számú mellékalakot is.

Jelentős romantikus szobrászunk volt Izsó Miklós, aki pályáját a Búsuló juhász c. szobrával kezdte, amely egy magyar juhászt ábrázol (ez a népiesség hatását mutatja).

A magyar romantikus szobrászatnak egy másik kiemelkedő alkotása Stróbl Alajos Anyánk c. szobra.

Festészet

A polgárosodó életmód hozta magával azt, hogy felébredt az igény a képzőművészeti alkotások iránt: a vidéki kúriák falaira portrék, metszetek kerültek.

A magyar romantikus festészet fő jellemzője is a historizmus, ahogy a szobrászatnak is. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb romantikus festő a magyar történelem egy-egy dicsőséges vagy tragikus eseményét ábrázolta képein.

Az 1830-as évektől egyre több tehetséges, külföldön is elismert magyar festő lépett színre. A magyar romantika festészetének fő képviselői:

Barabás Miklós, aki portré-és életképfestő volt, olyan jelentős személyiségekről festett portrékat, mint I. Ferenc József, gróf Batthyányi Lajos, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Bem József, Liszt Ferenc, báró Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János. 

Madarász Viktor, aki Párizsban tanult a francia romantikus festőktől. Legfontosabb képe a Hunyadi László a ravatalon, amely drámai erővel hat. Két női alak siratja a halottat (az anya is rajta van, nemcsak a menyasszony). Két szín uralkodik a képen: fekete-fehér (ellentét), pl. a padló fekete-fehér kőkockás. A sötét térben csak egy kis mécsesnek van vörös színe.

További fontos festményei, pl. Dózsa népe, Zrínyi és Frangepán

Benczúr Gyula szintén a történelmi múltba nyúlt vissza témáért, pl. megfestette Madarász képének előzményét: Hunyadi László búcsúja. További képei, pl. Vajk megkeresztelése

Gyárfás Jenő főleg a paraszti típusokat tudta gazdagon, realisztikusan ábrázolni, Tetemrehívás c. képén Arany János balladáját festette meg.

Székely Bertalan II. Lajos holttestének megtalálása c. képén megdöbbentő ellentét jelenik meg: az előkelők aranydíszes ruhákban pompáznak, s ott van köztük az a sápadt, halott király.

Id. Markó Károly tájképfestő volt, aki a magyar tájat festette meg romantikus felfogásban, pl. Magyar alföldi táj gémeskúttal (olyan, mintha Petőfi tájversei ihlették volna).

További jelentős festők: Than Mór, Lotz Károly, Wagner Sándor, Zichy Mihály

Zene

A zenei műveltségben a 19. század első harmada hozott változást. A városi polgárság és a jobb módú nemesség ismerte a kor európai zenéjét, és igényelte egy sajátosan magyarnak érzett zenei nyelv kiformálását.

Így jött létre a verbunkos muzsika, melynek hatását hamarosan a klasszikus zenében is érzékelni lehetett. Legfontosabb képviselői Bihari János, Lavotta János és Csermák Antal, de felhasznált verbunkos motívumokat Erkel Ferenc is.

Ami az alkotókat illeti, Liszt Ferencet a romantikus zene európai alkotóinak felsorolásakor már említettem, de érdemes itt is megemlíteni, minthogy a korabeli Magyarország területén született (Doborjánban, ami ma Ausztriához tartozik) és magyarnak vallotta magát (bár nem beszélt magyarul és nem élt Magyarországon).

Zongoraművész és zeneszerző volt, aki pályája során megismertette a különböző népek nemzeti zenéjét. Számos irodalmi témájú művet, ún. programzenét komponált, amelyek közül legfontosabb a Faust-szimfónia és a Dante-szimfónia.

A romantikus zene legnagyobb magyar mesterének Erkel Ferencet tartjuk, aki 1844-ben Hunyadi László című művével megteremtette a magyar opera műfaját. Legfontosabb alkotásai:

• két opera: Hunyadi László, Bánk bán
• múlhatatlan érdeme a Himnusz megzenésítése

A kései romantika nagy magyar képviselője Kodály Zoltán.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 18. oldalra!