Az orosz romantika legjelentősebb szerzője Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837), aki mindhárom műnemben nagyot alkotott. Főműve a Jevgenyij Anyegin című verses regény (1823-1830), de érdemes ismerni még további műveit is, pl. A kaukázusi fogoly (1821) és A bahcsiszeráji szökőkút (1823) című elbeszélő költeményeit, A kapitány leánya című történelmi regényét vagy A pikk dáma (1833) című elbeszélését.

Az orosz romantika Puskin utáni nemzedékéből Mihail Jurjevics Lermontov (1814-1841) emelkedik ki, aki hasonlít Puskinhoz abban, hogy őt is a byroni spleenhez hasonló kiégettség és az Anyeginben megteremtett felesleges ember témája érdekelte. Főműve a Korunk hőse (1840) című regény.

A lengyel romantika egyik legismertebb szerzője Adam Mickiewicz (1798-1855), aki költő és drámaíró volt, mellette tanárként dolgozott. Éveket élt Oroszországban, ahol barátságot kötött Puskinnal. Fontosabb művei: Óda az ifjúsághoz, Romantika, Ősök, Pan Tadeusz.

Szintén lengyel költő és drámaíró volt Juliusz Słowacki (1809-1849), akinek költészetét életében nem ismerték el, kortársa, Mickiewicz is bírálta esztétizmusáért és többértelmű képhasználatáért. Fontosabb művei Kordian című drámai költeménye, valamint a Himnusz, az Óda a szabadsághoz és a Végrendelet című versei. 

A cseh romantika legfontosabb szerzője Karel Hynek Mácha (1810-1836) költő, író, akinek munkássága hatással volt a modern irodalomra is (a cseh szimbolisták és a cseh szürrealisták is elődjüknek tekintették). Őrá is igaz, ami a lengyel Słowackira: saját korában nem ismerték fel tehetségét (ezért a korabeli cseh irodalmi ízlés fejletlensége okolható). Legfontosabb műve a Május (1836) című verses regény, amelyet különleges képi látásmódja miatt „lefordíthatatlannak” tartanak.

A szlovén romantika kiemelkedő alkotója France Prešeren (1800-1849) költő, aki a szlovén irodalmi nyelv megteremtője. Ő honosította meg a szlovén irodalomban az óda és az elégia műfaját, és ültette át a szlovén versbe az antik disztichont. Legismertebb verseskötetei: Szerelmes szonettek (1831), A boldogtalanság szonettjei (1834).

Az ukrán irodalomban Tarasz Sevcsenko (1814-1861) volt az első jelentős költő, és egyben az ukrán irodalmi nyelv megteremtője. Érdekesség, hogy jobbágynak született, és a jobbágysorból művészbarátai váltották ki. A lengyel romantika irodalma és az orosz festészet hatott rá. Legismertebb alkotása a nyolc versből álló, Kobzos (1840) című kötet, amelynek faluról falura vándorló „címszereplője” az ukrán irodalom jelképe lett.

A románoknál Mihai Eminescu (1850-1889) költő volt a késő romantika egyik kiemelkedő alakja. A pesszimista, magányt kedvelő lírikus a történelmet értelmetlen, örök körforgásként értelmezte. Versei zeneileg tökéletesen kimunkáltak, ugyanakkor a szavak jelentését egymásba játszatja, elbizonytalanítja. Fontosabb versei: Esticsillag, Melankólia, Mortua est!

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 13. oldalra!