Második felvonás

1. jelenet

Szereplők:

ARICIA, athéni királyi hercegnő
ISMENÉ, Aricia bizalmasa

Helyszín: Troizén, a Peloponnésos egyik városa

Ismené hírül viszi Ariciának, hogy Theseus meghalt, és Hippolytos Ariciához készül búcsúzkodni.

Ismené szerint Theseus halálával Ariciának nincs több rosszakarója, és nem kell többé szolgasorban élnie. Szerinte ha a hercegnő a kezébe veszi a sorsát, akkor holnapra egész Görögország a lábainál hever.

Aricia megkérdezi, hogyan halt meg Theseus. Ismené szerint erről többféle híradás is érkezett. Az egyik történet szerint Theseus épp az új szerelmét szöktette át a tengeren, amikor a tengerbe veszett.

A legelterjedtebb hír szerint jó barátjával, a lapitha nép királyával, Pirithousszal együtt lement a pokolba, ahol élve járkált az árnyak között, de visszatérni már nem tudott.

Aricia érthető módon nem nagyon hisz abban, hogy egy halandó le tud jutni az alvilágba, így aztán kétkedéssel fogadja Theseus halálhírét. Ismené azonban bizonygatja, hogy Theseus meghalt, hiszen erről beszél egész Athén és egész Troizén.

Hippolytosra sokan máris királyként tekintenek, Phaedra pedig gyermeke sorsáért reszket.

Aricia abban is kételkedik, hogy az új király, Hippolytos jobban fog bánni vele, mint Theseus: miért lenne a fiú lágyabb, mint az apja?

A rab hercegnő nem mer reménykedni abban, hogy Hippolytos megszánja és szabadon engedi, hiszen hallotta hírét, hogy Hippolytos milyen keményszívű és mennyire megveti a női nemet. Miért éppen őt, Ariciát kímélné meg?

Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben a fiatalember feltűnően kerülte őt: mindig ott van, ahol ő, Aricia nincsen.

Ismené is hallott Hippolytos nők iránti közönyéről, és éppen kevélységének híre miatt nagyon kíváncsi volt az ifjúra. Hippolytos azonban rácáfolt a hírnevére akkor, amikor Ariciával találkozott. Alig nézett rá a lány, szinte félve elfordult tőle, de hiába akart volna menekülni, a tekintete hamarosan ismét rátapadt Ariciára, és Ismené szerint az a tekintet tele volt vággyal.

Ismené biztos benne, hogy Hippolytos szerelmes Ariciába. Lehet, hogy gőgjét még sérti ez a gondolat, de a szeme már elárulja azt, amiről az ajka hallgat.

Aricia mohón kap barátnője szavain, bár alig meri elhinni őket. A hercegnő nem gondolta volna, hogy ő, „a könyörtelen végzet bús kivetettje”, akinek örök bánat volt az osztályrésze, még megismerheti a szerelmi vágy kínjait.

Felidézi, hogy dicső családja kiveszett, hat testvére halt meg fájdalmas fiatalon a háborúban, s mióta ők nincsenek, Ariciát senkinek sem szabad sajnálnia, támogatnia. Theseus fél, hogy Aricia miatt a lázadás új szikrája pattan ki.

A hercegnő azt is felidézi, hogy milyen fölényesen keresztülnézett a gyanakvó, vele könyörtelenül bánó Theseuson, aki legyőzte a családját. De akkor még nem ismerte Theseus fiát, Hippolytost.

Ezután elmondja, hogy nem a szépségét szereti Hippolytosban, ami nem az ifjú érdeme, hanem a természet ajándéka, és amire maga Hippolytos láthatólag ügyet sem vet. Aricia azt szereti a fiatalemberben, hogy megvannak benne apja erényei, de apja hibái nélkül.

Ariciát rabul ejti az a nemes kevélység, amivel Hippolytos megveti a szerelmet és a nőket. Szerinte egy olyan férfit, mint mondjuk Theseus, nem nagy ügy meghódítani, mert Theseus könnyen esik szerelembe: szíve bármikor bárkinek nyitva áll. Phaedrának se volt nehéz dolga, könnyen elnyerte a király vonzalmát.

Aricia ugyanolyan gőgös, mint Hippolytos, így aztán őt nem vonzza a könnyű préda: nem kell neki az olyan hódolat, amelyet már előtte számtalan nőnek osztogattak.

Neki az tetszik, ha egy kevély hideg férfiszívbe tudja elültetni a szerelem kínját, ha egy törhetetlen erőt tud megtörni végre. Nem olyan férfi kell neki, aki bármikor kész szerelembe esni, hanem olyan, akit váratlanul ér ez az érzés, amelynek fogságában hiába vergődik, nem tud szabadulni.

Aricia szerint Hippolytost meghódítani nagyobb dicsőség egy nő számára, mint az lenne, ha magát Herkulest hódítaná meg. Amelyik nő könnyű prédát vesz célba, annak kisebb babér jut.

Miután így kiöntötte a szívét, a hercegnő váratlanul elbizonytalanodik: fél, hogy kudarcot vall Hippolytosszal, és keserves kínokkal kell megfizetnie a mostani vakmerőségéért. Elvégre milyen csoda által győzhette volna le Hippolytos kevélységét? Lehetséges-e, hogy az ifjú tényleg szereti?

Isméne csak annyit felel, épp itt jön Hippolytos, Aricia tehát megkérdezheti magától az érintettől.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!