Ötödik felvonás

7. jelenet

Szereplők:

THESEUS, Aigeus fia, Athén királya
PHAEDRA, Theseus felesége, Minos és Pasiphaé lánya
THERAMÉNES, Hippolytos nevelője
PANOPÉ, Phaedra udvarhölgye
ŐRÖK

Helyszín: Troizén, a Peloponnésos egyik városa

Phaedra tehát megérkezik a színre, és Theseus azzal a hírrel fogadja, hogy Hippolytos meghalt, s ő, Phaedra győzött, hát most örülhet, akár jogosan, akár jogtalanul pusztult el a herceg.

Ő, Theseus inkább szeretné azt hinni, hogy Hippolytos bűnös volt, hiszen Phaedra ezt állította, s akkor bizonyára igaz. Még akkor is szeretné ezt hinni, ha ezzel csak áltatja magát.

Mert ha kiderülne, hogy a herceg ártatlan volt, az már nem támasztja fel, és csak arra jó, hogy igazságtalan veszte még nagyobb bánatot okozzon.

A király szeretne elmenekülni feleségétől és Troizéntól, ahol fia meghalt. Akár a világ végére is száműzné magát, csak szabaduljon ettől a szörnyű emléktől.

Elismeri, hogy buta volt, és most meg kell lakolnia emiatt. Most bezzeg örülne, ha nem lenne híres, mert akit nem ismernek, az könnyebben el tud bújni az emberek elől.

Az istenektől is fél most már, akik „gyilkos jótevők”, és akiket nem fog kéréseivel, imáival zaklatni többet. Mert bármit is tennének érte, úgysem tudnák kárpótolni azért, amit elveszített: fiáért.

Phaedra csak annyit mond, hogy elege van az álnok hallgatásból: Hippolytos ártatlan volt, ezt muszáj a királynak megtudnia.

Theseus ettől összeomlik. Phaedrát vádolja azzal, hogy az ő szavára ítélte el Hippolytost. Mit tud felhozni mentségére?

Phaedra azt feleli, kevés ideje van hátra, ezért most Theseus jól figyeljen rá. Ő volt az, aki vérfertőző szerelmet táplált Hippolytos iránt, és nem fordítva. Ő mert szemet vetni a hercegre, aki mindig kifogástalanul viselkedett, gáncs nem érheti.

A borzalmas szerelmet az istenek támasztották Phaedra szívében, és Oinone volt az, aki próbált a kezére játszani, hogy vágya beteljesülhessen.

Miután Hippolytos megismerte a titkot, a dajka félt, hogy nyilvánosságra kerül Phaedra gyalázata, s kifőzte a tervet, hogy ő vádolja meg a herceget, mielőtt még a herceg vádolná meg Phaedrát. Kihasználva úrnője gyengeségét, aki szabad kezet adott neki az ügyben, a király elé állt a váddal.

De megbűnhődött tettéért: igaz, Phaedra dühe elől menekülve túl könnyű végzetet talált magának.

A királyné végül még elmondja, hogy eredetileg karddal akarta leszúrni magát, de az túl könnyű halál volna, ezért inkább olyan öngyilkossági módot választott, ami több szenvedéssel jár.

Meg akarta büntetni magát azért, mert hagyta Hippolytost ártatlanul meglakolni az ő vétkéért, így aztán mérget vett be, és nemsokára nehéz kínok között fog meghalni.

„Már árad szét kigyúlt ereimben a méreg,
Mit a bús Médea hozott hajdan Athénnek.
Bujkáló mételye már szívemig hatott,
S e múló szívre küld sosem-ismert fagyot.
Már csak így láthatom, gomolygó ködhomályban
Az eget s uramat, akiket meggyaláztam;
S a halál, mely szemem fényétől meglopott,
Új fényre hívja majd a bemocskolt napot.”

Mire végére ér ennek a monológnak, Phaedra meghal. Panopé közli is ezt a tényt a királlyal.

Theseus szavai zárják a drámát, aki azt kívánja, bárcsak Phaedrával együtt a gyászos emlékek is eltűnnének.

Már belátja, hogy hibázott, sőt, bűnt követett el, s most Hippolytos hamvaihoz akar menni, hogy megsirassa a fiát.

Akárcsak Phaedra, ő is meg akarja büntetni magát, csak ő azért, mert az ő átka végzett Hippolytosszal.

Saját büntetéseként és azért is, hogy kiengesztelje halott fiát, Theseus megbocsát a pártütő Pallantida családnak, amely elárulta őt és fellázadt ellene, és a család utolsó sarját, Ariciát a lányává fogadja.

Vége