Ötödik felvonás

6. jelenet

Szereplők:

THESEUS, Aigeus fia, Athén királya
THERAMÉNES, Hippolytos nevelője

Helyszín: Troizén, a Peloponnésos egyik városa

Theseus tehát hívatja Hippolytost, de Theraménes, akire a fiát bízta, a herceg nélkül érkezik, ami rossz előjel, ráadásul könnyes a szeme.

Theraménes elmondja, hogy késő már minden, mert Hippolytos meghalt.

A király megkérdezi, hogyan.

Theraménes elmondja, hogy a herceg épp elhagyta Troizén határát kocsin, és hívei némán követték Mükéné felé. Ekkor a tenger mélyéből felhallatszott egy rémisztő ordítás, amelyre egy másik irtózatos hang felelt, amely a föld mélyéből tört elő.

Hippolytosék ereiben meghűlt a vér. A tenger kettévált, és egy óriási nagy, dühöngő szörny ugrott eléjük, amelynek két szarv volt a homlokán, testén pedig csupa sárga pikkely.

Egy tűzokádó sárkány volt az, és mindenki menekült előle, meg se próbáltak szembeszállni vele. Egy szomszédos szentélyben találtak menedéket.

Egyedül Hippolytos állt ki a szörnyeteg ellen, amelynek szügyét felhasította dárdájával. A sárkány fájdalmában és dühében felbődült és a lovak lábához zuhant. Vergődése közben tüzet okádott a paripákra, így azok megriadtak és megbokrosodtak.

Hiába volt a herceg minden szakértelme, nem tudta megfékezni a rémülten rohanó lovakat, amelyek csak egyre vágtáztak keresztül a szirteken, repítve maguk után a kocsit és Hippolytost.

Aztán a kocsi tengelye eltört, és a kocsi pozdorjává esett szét. A herceg kiesett a kocsiból, és saját megvadult lovainak a patája alá került. Próbálta szólítani a lovakat, de azok nem hallgattak rá, csak őrjöngve vágtattak tovább, és húzták maguk után a gyeplőkbe belegabalyodott Hippolytost, amíg annak egész teste egy merő seb nem lett.

Mire a királysírok közelébe értek, a megvadult lovak végre lecsillapodtak, és megálltak. Theraménes sírva odafutott a herceg embereivel, és látta, hogy Hippolytos vérétől vörös a szirt.

A herceg még élt, amikor Theraménes odaért, kinyitotta a szemét, aztán újra lecsukta.

Utolsó szavaival azt mondta Hippolytos, hogy ártatlanul hal meg, és arra kérte Theraménest, hogy gondoskodjon szegény Ariciáról.

És azt is kérte, hogy ha apja egyszer megtudja az igazat, haragja elmúlik, és megengesztelődik álnokul bevádolt, hű fia iránt, akkor holtában úgy adjon neki jóvátételt, hogy vigyázzon a fogoly Ariciára, és adja vissza neki…

Hogy mit, azt nem tudjuk meg, mert a herceg meghalt, mielőtt befejezhette volna a mondatot. Bizonyára azt akarta mondani, hogy apja adja vissza Aricia szabadságát, esetleg adja vissza neki a trónt, ami jogosan őt illeti meg.

Hippolytos tehát meghalt Theraménes karjában, aki szerint az istenek haragja végzett vele.

Theseus ekkor már nagyon bánja, hogy az istenek segítségét kérte.

Theraménes még elmondja, hogy Aricia épp ekkor érkezett oda, ugyanis megszökött rabságából és arra készült, hogy férjhez megy a herceghez. Azonban Hippolytosnak már csak a holttestét találta.

A herceg teste annyira szétroncsolódott, hogy Aricia először rá sem ismert, és kereste a szerelmét, míg végül rájött, hogy ő a halott. Ekkor felzokogott és ájultan hullott rá Hippolytos holttestére. Vele volt a síró Ismené is, aki próbálta feléleszteni.

Theraménes pedig eljött a királyhoz, hogy hírt adjon Hippolytos végakaratáról.

Ekkor érkezik a színre Phaedra.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 31. oldalra!