Harmadik felvonás

1. jelenet

 Szereplők:

PHAEDRA, Theseus felesége, Minos és Pasiphaé lánya
OINONE, Phaedra dajkája és bizalmasa

Helyszín: Troizén, a Peloponnésos egyik városa

Phaedra nincs olyan lelkiállapotban, hogy fogadni tudja a hódolattevőket, akik az ő fiát választották királlyá. Azt kéri Oinonétól, ne csábítsa ilyesmivel, hanem inkább rejtse őt el a világ elől.

„Testemből kicsapott a szenvedély haragja.
Kimondtam azt, amit hallani sem szabadna.
Hogy hallgatott, nagy ég! Ó, hogy bánt el velem,
Meddig kitért szavam elől, a szívtelen!”

Azon kesereg, hogy Hippolytos már alig várta, hogy elmehessen, megszabaduljon tőle, sőt, még pirult is Phaedra vallomása miatt. A királynő számára mindez nagyon megalázó, rettenetesen megszégyenült, és most úgy érzi, jobb lett volna, ha nem hallgat Oinonéra, hanem megöli magát, ahogy eredetileg tervezte.

Oinone a maga részéről csaknem összeszidja Phaedrát, amiért itt siránkozik, és tovább táplálja szívében azt a szerelmet, amit el kellene fojtania. Szerinte sokkal jobb lenne, ha a királynő abban találna megnyugvást, hogy elfoglalja a trónt, amit Hippolytos is birtokolni akar, és ő kormányoz, nem a mostohafia.

Ha az ifjú nem adta meg magát a szerelemnek, akkor kényszeríteni kellene, hogy adja meg magát az erőnek.

Phaedra azonban nem érzi magát alkalmasnak az uralkodásra, törvénykezésre, hiszen saját magán sem képes uralkodni, saját szenvedélyét sem képes legyőzni.

Szemére veti Oinonénak, hogy ő ültette el szívében a reményt, ő hozta vissza az életkedvét, ő keltett benne hamis hitet, hogy szerelme beteljesedhet.

Oinone azzal védekezik, hogy ő csak megóvni akarta Phaedrát, és ennek érdekében bármire képes lett volna.

Azt sem érti, hogy egy királynőnek hogyhogy nincs annyi önérzete, hogy megbüntesse Hippolytost, amiért az ifjú szinte hagyta, hogy a lába elé térdeljen, aztán vad gőggel visszautasította. Miért tűri el Phaedra a herceg dölyfös megvetését? Ő, Oinone, gyűlöletesnek látta Hippolytos viselkedését.

Phaedra ekkor emlékezteti a dajkát, hogy Hippolytos még soha nem volt szerelmes: egy barbár és szkíta keblén, vadon nevelkedett, vadságra nevelték, de még felhagyhat a sértő gőggel és eshet szerelembe. Lehet, hogy életében először hallott szerelmi vallomást, és csak a döbbenettől némult meg annyira. A királynő szerint tehát túl elhamarkodottan ítél a dajka.

Oinone szerint a herceg igazi nőgyűlölő, de Phaedra úgy véli, annál jobb: legalább nem kell vetélytárstól tartani.

A dajka szerint legjobb lenne, ha Phaedra kerülné Hippolytost, de a királynő szerint most, hogy a fiatalember tudja a titkát, ismeri esztelen szenvedélyét, már későn jön ez a tanács. Szerinte az lenne a jó, ha Oinone azt próbálná inkább elősegíteni, hogy vágya beteljesülhessen.

Phaedra úgy látja, hogy Hippolytos szíve bevehetetlen erőd a szerelem számára, ezért olyan pontján kell őt megtámadni, ahol nem sebezhetetlen. Nyilvánvaló, hogy szeretne király lenni Athénban, hát fel kell neki ajánlani a koronát. Phaedra legszívesebben maga tenné a fejére, így Hippolytos az ő jóvoltából uralkodhatna.

A királynő terve tehát az, hogy Hippolytosnak ad minden hatalmat és önmagát és fiát is a fiatalember kezére adja.

Elküldi Oinonét Hippolytoshoz, azzal a feladattal, hogy ajánlja fel a hercegnek a koronát, és törje meg Hippolytos Phaedra iránti ellenszenvét, ha kell, komédiázzon, sírjon, jajgasson, csak érje el, hogy a fiatalember meghallgassa őt.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 14. oldalra!