A Nemzeti dal formája, szerkezete, verselése

Petőfi nagyon tudatosan válogatta meg a költői eszközöket: nagyon pontosak a sormetszetek, a verszene indulószerűen hat, ugyanakkor népdalosságon alapul, a rímek rendkívül pontosak, tudatosak, bravúrosak (pl. a szabadok – válasszatok négyszótagos rímbravúr).

A vers 4 szerkezeti egységből áll (de másfajta felosztás is lehetséges):

Az 1. egység (1. versszak) egy drámai jellegű párbeszéd a népvezér-költő és a tömeg között, akik közösen döntenek arról, hogy a rabságot vagy a szabadságot válasszák-e. Pontosabban a költő már döntött, de a tömeget is megkérdezi, amelynek választása egyáltalán nem kétséges.

A strófa elején még különváló szónok és közönség a refrénben egyesül, együtt mondják az eskü szövegét. Ez az egység a költő és a tömeg között később is megmarad, ezt a T/1. személyű előadásmód jelzi.

A 2. egység (2-3. versszak) időben tágítja a ki a vers mondanivalóját: a szónok a korábbi eseményekkel ismerteti meg hallgatóságát, hogy megértsék az összefüggéseket.

• szembeállítja a jelent a múlttal
• ellentétbe állítja rabság és szabadság fogalmát
• tudatosítja a hallgatóságban, hogy az elődökhöz, ősapákhoz csak akkor lehetünk méltóak, ha vállaljuk a hazáért való önfeláldozást
• keményen elítéli azokat, akik nem hajlandóak vagy nem képesek meghozni ezt az áldozatot

A 3. egység (4-5. versszak) erőteljes buzdítással cselekvésre szólítja fel, fegyverbe hívja az embereket:

• a kard és lánc metafora a szabadság és a rabság jelképe (gyakori motívumok)
• az 5. versszak 4. sora („Lemossuk a gyalázatot!”) a szebb jövőbe vetett hitet erősíti meg, és a bizonyosság erejével hat.

A 4. egység (6. versszak) halkabb hangon szól, a költő sürgető hangja elcsitul, elhalkul. A költő szerint:

• a szabadsághősök küzdelme nem lehet hiábavaló
• a kései utókor majd megbecsüléssel fog visszagondolni a hősi halottakra, akik az életüket áldozták fel az ő szabadságukért

A vers hat nyolcsoros versszakból (ún. oktávából) áll, amelyek két részre oszlanak: egy 4 soros buzdításra és egy 4 soros esküre. A nyolc sor közül hat 8 szótagos. Verselése ütemhangsúlyos, az ősi nyolcas (a kétütemű nyolcas költészetünk egyik legrégibb versformája) szabályai szerint 2 ütemre oszlik, 4-4 szótagos tagolásban. Rímei páros és félrímek (rímképlete: a a b b x c x c).  

A refrén „esküszünk” szava egymaga külön sort alkot, de kimondása körülbelül annyi ideig tart, mint a nyolc szótagos soroké (a szó megismétlése miatt ugyanis szünetet kell tartani, és a szünetet is beleszámítva eltelik ugyanannyi idő). Így a ritmus töretlen, ellenállhatatlan iramban száguld végig a versen.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!