Előadásmód és stílus: Petőfi ezen a téren is újszerűt alkotott. A történet elbeszélője a naiv népi mesélő magatartását veszi fel, és népi hallgatóságot képzel maga köré. Közvetlen stílusban, néha a pongyolásig menő egyszerűséggel meséli el a történetet.

Petőfi eközben észrevétlenül megvalósítja azt is, amit ő is és Arany János is az új népies költészet legfőbb esztétikai követelményének tartottak: az elbeszélés egyszerű alapszövetébe a legmagasabb költői szépségeket olvasztja bele (pl. Jancsi és Iluska szerelme). Mindezt úgy, hogy a nép számára is érthető, felfogható legyen.

Ahol a mese a realitás szintjén mozog, ott megmutatkozik Petőfi életszerű világszemlélete a közvetlen környezetéből, a való életből vett motívumokban (pl. Jancsi a zivatarban).

Versforma: A János vitéz versformája felező tizenkettes, amely szintén a népi jelleget tükrözi. Míg a hősi epika, amely a romantika kezdeti szakaszában rendkívül népszerű volt, a pátoszt teremtő hexameterben zengett, addig Petőfi visszatért a régi magyar elbeszélők és a népballadák versformájához.

A János vitéz jelentősége és utóélete

Költészetünk első olyan alkotása, amelyben az üde, népies eszme, téma, mese művészi kidolgozásban, „megnemesítve” jelenik meg. Arany János epikájának kialakulására is hatással volt.

Már első bírálói, Vörösmarty, Vachott Sándor és Vahot Imre, akiknek maga Petőfi olvasta fel a kéziratot, nagy elismeréssel nyilatkoztak róla a Pesti Divatlap 1844. évf. dec. 8-i (23.) számában. Kiadót azonban a költő nem talált rá, így végül Vahot Imre vette meg tőle 100 forintért.

Vahot a mű eredeti címét (Kukoricza Jancsi) a szerzővel egyetértésben János vitézre változtatta és 1845-ben külön füzetben kiadta. Ezer példányban nyomták, de csak a fele kelt el. Valószínű tehát, hogy az 1846-ban megjelent „második olcsóbb kiadás” nem más, mint a megmaradt példányok új címlappal ellátva. Harmadszor Petőfi összes költeményei közt jelent meg Pesten 1847-ben. Azóta többször is kiadták.

Színpadra először Jánosházy Zsigmond aradi pénzügyi tisztviselő vitte: János vitéz. Látványos, regés népszínmű dalokkal és tánccal, három szakaszban és tíz képben. Petőfi Sándor népregés eposzából. Pécs, 1888.

1904-ben ugyanezzel a címmel készült belőle daljátékszöveg, melynek zenéjét Kacsóh Pongrác írta és amely ötszáznál is több előadást ért meg. Filmfeldolgozás is készült.

Német fordítása már 1850-ben megjelent. Azóta számos nyelvre fordították le.