Következőnek a sötétség országába jut el. Sípjával odaidézi az óriásokat és az összegyűlt boszorkányokat az utolsó szálig kiirtatja velük. Iluska mostohája is elpusztul. Közben János szívéről egészen leszakad a bánat.

Elér az óperenciás tengerhez, amelyen keresztül ismét csak egyik óriása segítségével jut el Tündérország határához. Itt az első kapunál három medvét, a másodiknál három oroszlánt, a harmadiknál egy szörnyű sárkánykígyót kell megölnie, hogy továbbmehessen a bűbájos ország belsejébe.

Tündérországban örök tavasz és örök hajnal van, és örök életű tündérek a lakói. A tündérek nem étellel-itallal, hanem csókkal táplálkoznak. Örömükben hullatott könnyeikből lett a gyémánt, a szőke tündérlánykák hajának szálaiból az arany, szemsugaraiból a szivárvány.

A tündérek szívesen fogadják Jánost, bevezetik országuk belsejébe. Amikor egy tó mellett haladnak el, János vitézt kétségbeesés fogja el, mivel ő még ezen a boldog földön sem lehet boldog Iluskája nélkül. Bele akarja magát ölni a tóba, de előbb az Iluska sírján nyílt rózsát veti bele e szavakkal: „Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek! Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”

„De csodák csodája! mit látott, mit látott. Látta Iluskává válni a virágot.” A tó ugyanis az élet vize, a rózsa pedig Iluska földi hamvaiból nőtt ki.

Erre a tündérek királyukká választják János vitézt. „Mai napig János vitéz ő kegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme.”

A János vitéz ismertetése

A magyar irodalomban teljesen új jelenség volt ez a népi epikus alkotás, melynek alig vannak műköltészeti előzményei. Újszerűnek számított már a főszereplők megválasztása is: a főhősök ugyanis népi alakok, akikben kifejeződik a nép mély, igaz embersége és erkölcsi ereje.

Kukoricza Jancsi talált gyerek, akivel fogadott apja rosszul bánik, Iluska pedig árva lány, akit mostohája kínoz. Ezek a hősök a korban időszerű mondanivaló megjelenítői, hiszen kifejezik a nép kiszolgáltatottságát, nincstelenségét.

Ugyanakkor a népmesék és népballadák világára emlékeztetnek, hiszen sorsukban a népmesék jelképes igazságszolgáltatása érvényesül (az üldözöttek és elnyomottak Tündérország trónjára kerülnek).

Szintén a mesék világát idézik a történet irreális elemei, melyeket Petőfi a népi hős sorsának és jellemének kibontakoztatására használ fel. A cselekmény a realitásból indul ki, de aztán átfejlődik a mese világába. Első része (I-IV.) a reális alföldi falusi környezetben játszódik. A pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya mind hozzátartoztak a kor valóságához.

A katonákkal való találkozáskor Jancsi egy új világba lép át, de ez még nem a népmesék, hanem az obsitos anekdoták szférája. Tipikus jellemzője a földrajzi játék és a sok nagyotmondás, füllentés, Háry János-féle lódítás. Ahogy János vitéz a francia király udvarában elmeséli viszontagságos életét és megríkatja vele a királylányt, arról Odüsszeusz és Nauszikaá is eszünkbe juthat.

Mindez könnyíti az átmenetet a tündérmese világába, ahol már a korlátlan fantázia uralkodik. Egyre gyarapodnak a mesei motívumok, majd – miután Jancsi hazatért a falujába és értesült Iluska haláláról – a mű végül teljesen a mesék világába helyeződik át (Óriásország, boszorkányok, Óperenciás tenger, Tündérország). Ebben a keretben bontakozik ki Jancsinak, a népi hősnek sorsa és egyénisége.

A főhősnek több próbatételt is ki kell állnia, melyek során vizsgázik előbb becsületből, aztán vitézségből, majd szerelmi hűségből. A próbatételek egyre nagyobbak, de ő mindet kiállja. Megkísértik a zsiványok, de legyőzi a kísértést, a francia király felajánlja neki a lánya kezét, de visszautasítja a megtiszteltetést Iluska iránti szerelme miatt, megedződik az óriásokkal, boszorkányokkal, sárkánnyal stb. vívott harcban.

János vitéz bizonyságot tesz testi-lelki kiválóságáról, és ezzel kiharcol magának egy új világot. Méltán nyeri el szerelmét és a koronát az eszmények világában.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!