Az írás vázlata:

• Bevezetés
• A János vitéz tartalma röviden
• A János vitéz ismertetése
• Előadásmód és stílus
• Versforma
• A János vitéz jelentősége és utóélete

A János vitéz Petőfi Sándor elbeszélő költeménye 27 részben, irodalmunk gyöngyszeme. A költő 1844 végén, Vahot Imre Pesti Divatlapjának segédszerkesztőjeként rövid idő alatt írta Pesten, az akkori Hatvani utcában levő lakásán. Nyomtatásban 1845. március 6-án jelent meg.

A János vitéz tartalma röviden

„Tüzessen süt le a nyári nap sugára” a fűben heverésző juhászbojtárra, Kukoricza Jancsira. Felesleges munkát végez pedig, mert Jancsi amúgy is lángol a kökényszemű, szőke, szép Iluska iránt érzett szerelemtől.

Iluska éppen a közeli patak friss vizében ruhát mos. Jancsi nem is nyugszik addig, amíg édes beszédével ki nem csalja a leányt.

Iluska mostohaanyja otthon hiába dúl-fúl, a leány csak késik. Haragjában utána megy hát és leszidja, mire Jancsi bátran védelmébe veszi az árvát. Ezalatt azonban nyája úgy elszéled, hogy estig csak a felét tudja összeterelni. Indulatos gazdája emiatt elzavarja a házától. Jancsi elbujdosik, de előbb érzékeny búcsút vesz Iluskától.

Jancsinak néptelen rónán, kietlen tóparton, zöld erdő sűrűjében visz az útja. A következő éjszakán tizenkét zsiványra bukkan. Színleg közéjük áll, és amikor az áldomástól részeg haramiákat elnyomja az álom, rájuk gyújtja a tanyájukat. Így sikerül mindegyiket elveszejtenie.

Ezután tovább bujdosik, „már hetedhét országon (is) túl jár”, amikor találkozik a török-francia háborúban a franciák segítségére siető magyar sereggel. Beáll a katonák közé huszárnak, így jut el a csak „medvehúst meg fügét” termő Tatárországba.

Innen az örökös tél birodalmába, a rozmarinfa-erdőkkel borított Taljánországba mennek, ahol huszáraink, hogy ne fázzanak, „Leszálltak s hátokra vették a lovokat”.

Továbbvonulnak Lengyelországba és a vele szomszédos Indiába, melyet Franciaországtól égbenyúló hegyek választanak el. Ezeken a hegyeken sok bajjal jutnak keresztül, mert a naphoz közel jutva nagy forróságtól szenvednek, enni pedig nem kapnak egyebet, mint haraphatóvá sűrűsödött „levegőeget”, amelyre italnak a felhőkből facsarnak vizet. A forróság miatt csak éjjel utazhatnak, amikor pedig a lovak meg-megbotlanak a csillagokban.

Mire Franciaországba érnek, a törökök akkorra már „a királyt is kiűzték várából / S megfosztották kedves egyetlen lányától”. Annak a magyar huszárnak, aki visszahozza, felajánlja lánya kezét a francia király. Jancsi oda sem figyel, mert Iluskája jár a fejében.

Másnap a magyarok összemérik fegyverüket a törökökkel. Jancsi kettéhasítja a törökök vezérét, fia kezéből pedig kimenti a francia király lányát. Ezért kapja a francia királytól a János vitéz nevet. A királylány kezét és a királyi koronát is megkaphatná, ha ez elől a nagy megtiszteltetés elől Iluska miatt ki nem tér.

Elmeséli élete történetét. Azzal kezdi, hogy neve onnan ered, hogy őt egy gazdaember felesége a kukorica között találta.

Mindenkit megindít János vitéz sorsa és Iluskájához való hűsége. A király, aki mégis meg akarja jutalmazni valahogyan, ad neki egy zsák aranyat, hajóra ülteti és hazaküldi. A hajó azonban viharba kerül és egy villám széttöri. Jancsi belefogózik egy fellegbe, az viszi ki a partra. Ezután felugrik egy griffmadárra, amely hazaszállítja.

Azonban későn érkezik. Iluskát mostohája ekkorra már halálra gyötörte. János vitéz felkeresi Iluska sírját, leszakít róla egy rózsaszálat emlékbe és ismét elbujdosik.

Beköszönt az ősz. János tavaszra eljut az óriások birodalmába, amelynek határán egy óriás csőszt leleményesen elejt, így akadály nélkül folytathatja vándorlását. Álmélkodik az égig érő fákon, a szűrterjedelmű faleveleken, az ökörnagyságú szúnyogon, a termetes varjún.

Az óriások királyát éppen kősziklákból álló ebédjénél találja. A király meghívja a vitézt ebédre, sőt, kényszeríti, hogy vele ebédeljen. János azonban az első falat sziklával úgy fejbe üti, hogy rögtön szörnyethal. Erre az óriások őt ismerik el királyuknak.

János elfogadja a hatalmat, de kinevez egy helyettest és tovább vándorol. Csak az óriásoktól kapott bűvös sípot viszi magával.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!